9 fejezet : A találkozás
Ezen a hétfői reggelen kicsit vidámabban kelem fel mivel tutam,hogy ez az utolsó hét a suliból.
Gyorsan szedelöszkötem és elindultam lefele a lépcsőn
nem látam sem apát sem anyát kint csak egy cetli volt a konyha asztalán
'Kicsim,elmetünk Apádal vadászni ha akarod hivd fel Emmetet,hogy vigyen el suli,Anya'
nem hivtam fel Emmet bácsit,gondoltam elbiciklizem a suliig ugysincs olyan messze.
Nem telt el olyan sok idő már ottis voltam a sulinál , letetem a bickilim
és befele mentem a kapunk. Aaron máris ott termett meletem mint aki kisért néha a frászt hozta rám.
-Szia Nessie!
-Áááá.. Aaaron a .. frászt hoztad rám!-és a szivem hevesen dobogni kezdet,mindig ezt csinálja.
-Nem ezvolt a célom,sajnálom!
-Jójó nincs semi.Szerinted Sam ma jött suliba?
-Biztos vagyok benne,hogy jött mindha az Anya kocsiját láttam volna!
-Oké-aggótam kissé,reméltem,hogy Sam itvan.
Amig mentünk befele a suliba át a folyósokon Aaron beszélt valamiről nem igazán jegyeztem meg semmit csak pár szó maradt meg a fejemben
pl : 'szeretnem' , 'kirándulás' , ' la Push' aztán az utolsó szócskán meg akadt a fülem.
-Mivan La Push-al?
-Most mondtam,hogy lent voltunk minap a parton és hogy milyen klasz hullámok voltak és..
-Elég már! - kissé mindha dühbegurultam volna,de nem birtam már tovább halgatni.
-Most mivan ?
-Semmi...
És ekkor megpillantotam Sam -et a folyoso végén,nagyon rosszúl nézet ki a bőre fakó volt,szememi karikásak
furán is volt öltözve a haja kocos fogalmam sem volt,hogy mégis mi a fene történhetett vele.
-Szia Sam,végre hogy látlak!-és a nyakába ugrottam,hiszen alig vártam,hogy lássam!
-Szia Nessie!-a hanja olyan semien volt,semi érzést nem halotam a hanjában,hideg volt.
-Hogvagy ? Minden rendben ?
-Igen , persze , jólvagyok... -ezt a "jólvagyok'-ot olyan fúrcsán monta,tutam valami nincs rendben.
-Biztos?
-Igen,és ne kérdezösködj már annyit ,órám lesz mennem kell!Sziasztok! -és evel elment ,minha ott sem lett volna
Aaronal mindektten döbenten átlúnk ott mozdulatlanul nem tutuk mire véljük ezt az egészet mi baja lehet Sam-nek,valamivel
megbántotúk miért néz ki igy,nem értetem mi a gond.
-Na ez jól meg aszonta.. mi ütött belé? pff...
-Aaron halgass! Nincs jó napja ennyi! - orditottam rá Aaronra mert nagyon mérges lettem.
-Jólvan,látom neked sincs jó napod, én megyek ! Helló! -és Aaron is elment.Én ott áltam egyedül , dejó most biztosan Aaron is harakszik
de ő úgysem tud rám sokáig haragudni szóval emmiat nem voltam kétségbeesve,de viszont Sam nagyon bántott.Hamarosan becsengetek
betetem a táskám a szekrényembe és kivetem pár könvet meg füzetet ami kellet.Majd elindutaltam az osztály felé már bevolt csengetve.
Hirtelen minha lett volna egy olyan érzésem ,hogy valaki követ hátranéztem és egy sötet alak volt az magas volt hosszú fekete hajú de az alakjából ittélve
nem ismerttem,nem tutam kiveni belőle,hogy kiaz.Aztán bementem az osztályba.
Már megint zuhogott az eső ,gondoltam kölcsönkérem Aaron telefonfát ,hogy felhivjakm Apát hogy ma értem kellene jönnie ,mert nagyon esik.
Igyhát elmentem,hogy keresem meg Aaron, nagyából sehol sem találtam, az ebédlőben nem volt,Kate-ék sem látták,fogalmam sem volt hol lehet.
Kimentem az udvara ömlött az eső,ottsem látam senkit igyhát befele mentem akkor a semiből vagy fogalmam sincs honnan egy magas feketehajú vékony férfi jelent meg
közvetlenül elöttem. Kissé megiedtem,csak mertem rá és ő is csak nézet engem hatalmas nagy barna szemeivel.
Ha kicsit teltebb lenne akor talán még hasonlitanna is egy Quileute fiúra.
-Helló! -szolt hozám a vékony idegen hang.
-Szia.....én ismerlek ?
-Nem,de én igen téged. -ez a kijelentés megiesztet nem tutam ki ő és mit akar, lehet hogy a Volturi egyik tagja az ? mert a Volturi tagjairől a kép a fejemben
már elégé halvány volt.
-És megtudhatnám,hogy mégis kivel van szerencsém ?- probáltam udvarias maradni.
-Nahuel vagyok! - és ekkor... éreztem,hogy nagyon nem vagyok jól,ő az a Nahuel aki megharapta Sam apját,
aki állitólag engem szeret? lehetetlen... hogy kerül ide?
-Mit akarsz tölem ? És mégid,hogy kébzelted,hogy idejösz és...
-Téged akarlak Reenesme!Gyere velem,ott ahol béke van és csend,ott ahol fájdalom soha nem érhet,gyere velem Reenesme oda ahol
velem lehetsz és én veled! -ezek a szavak úgy hangzotak mindha egy könyvböl olvasta volna,akár egy költö.
-Persze,majd veledfogom tölteni életem hártalevő részét! -el lőktem magamtől és elindultam befele de ő ekkor viszahúzott.
-Ne csinálj olyant amit késobb megbánhatsz!
-Ezt biztosan nem fogom ,és most eressz el mert hanem te kerülsz nagy bajba Nahuel! -ekkor eleresztet nem is néztem hátra elindultam befele,
a folyosó végéröl újra hátra pillantottam de már nem volt ott senki...
folyt.köv
1 megjegyzés:
:D:D:D
Megjegyzés küldése