RSS

2009. június 30., kedd

dátum: 9:15


Hoztam nektek egy 'rajzot' amin Jacob van és Nessie:)
Képleirás:
1.Mikor Nessie megszületik és Jake a kezében tartja. *.*
2.Hát a második képpen minha Jake védelmezné Nessiet (Nessie itt már
nagyobb)
3.Itt Nessie fogja Jake gatyáját XDDDD
és ahogy látom Nessie már elág felnőtes.:DDD
Read Comments

2009. június 29., hétfő

dátum: 13:02


10 fejezet : A rémálom

Vége volt ennek a sulis napnak is,mivel nem találtam meg Aaront csakúgyan hazakellet bicikliznem abban a nagy sárban amit az eső maga után hagyott.Mig a kerekeket hajtotam hazafele,egész végig Nahuel-en töprengtem,hogy hogy kerülhetett be az iskolába és mit akar igazából tölem,ez a kérdés valahogy nagyon foglalkoztatott elég hosszú ideig tartott mire hazaértem.Gondolkotam,hogy elmondjame Anyáéknak,hogy Nahuel az iskolában járt és ,hogy mit mondot de úgygondoltam halgatok még a végén karantenba zárnak itthon,nehogy valami bajom essen. -Szerbusz kicsim ! -szólt Apa,a hang a nappaliból jött. -Szia Apa!-odamentem és megpusziltam. -Nos , milyen volt a mai napod ?-elöször fontolgatam,hogy elmondom,hogy Nahuel ott járt a suliban de majd meggondoltam magam. -Öhm..jól mind mindig ,csak Sam ma kifejezeten furcsa volt!-a hangomban ezútal aggódalom volt és némi félelem. -Furcsa,hogy érted ezt ?-Apa gyanakvóan meredt rám. -Hát,a haja kocós volt,a szemei karikásak,arca olyan sápadt volt! -Hm.. biztos kétségbe eset azért ami történt az apjával! -Meglehet,de ma elégé furcsán viselkedett. -Majd helyrejön. -Remélem!Apa,felmegyek a szobámba lefekszem azthiszem nagyon fáradt vagyok!-probáltam menekülni a beszélgetésünk elöl. -Oké kicsim,én itt leszek! -Rendben apú! Felmentem a szobámba remélve,hogy kicsit tudok gondolkozni és senki sem zavar.Lefekütem az ágyamba. Majd hirtelen elmélkedni keztem mindenről,Jacobról meg Nahuelről,hogy valyon mit is szólna az én Jacobom ha megtudná,hogy holmi benszülött szerelmes belém,biztosan agyon vágná és ezen kuncogtam egy darabig. Aztán anyira fáradt voltam,hogy észresem vetem menyire hamar álomba szenderültem.Hirtelen egy nagy semmim találtam magam sötétségben,de valahol a messzi távolban valami fény volt látható,elindúltam arra fele nagyon lassan halatam minha nem is mennék ekkor észrevetem ,hogy a fényben egy alak kuporog ott ül,fejét a kezébe temetve és mindha zokogna de pontosan nem tutam kiveni belőle,hogy mitcsinál.Probáltam közeledni felé,megérinteni,hogy emelje fel az arcát és lásam,hogy kiaz még álmaimban is azt reméltem ,hogy Jacob az. Pont mire odaértem volna ,hogy megérintsem hirtelen valaki megfogta a vállam meleg érzés öntöt el hátra fordultam és Jacob volt az, az inge vértöl volt foltos,puskapor szaga volt,és kedves csinos bronz arca voltmint a fahéj.Ott ált velem szemben és az arcomat simogatta.
Pont ez volt az a perc amire már napok óta várok,hogy újra meg újra megérintsen és az a melegség amit ő áraszt ,újra érezhesem a bőrömön.
De ekkor valami fájdalom hasitot belém olyan amiet azelött soha de soha nem éreztem,megfordultam,hogy megnézem nem-e a hátamban lévő férfi csinál valamit,de senki nem volt már ott voszafordultam Jake-hez,hogy megkérdezem,hogy mi ez az érzés de már ő sem volt ott.
Hirtelen nagyon megiedtem,hogy egyedül maratam a sötétségben.Azt vetem észre a messzi távolból,hogy pár fiú közeledik felém hangos kárörvendő kacagásal,sokan lehetett sok más hangot halotam de mind nevetek valamin.
Hirtelen pár fiú melletem termett és sután vigyorogtak rám mig a többiek kárörvendően nevetek.Ekkor hirtelen minha Nahuel jelent volna meg melletem és a fiúk egszere ködé váltak,minha ott sem lettek volna. -Megmentetem az életed! -szólt selymes hangon Nahuel. -Köszönöm,de egyedülis boldogultam volna! -szóltam visza kacéran. -Hát azt nem hiszem!-aztán hangosan nevetni kezdett.Hirtelen magához húzott és mondott valami de már nem értetem meg akar csókolni de akkor hirtelen sikitozva felébretem,csurom viz voltam nyugtatam magam,hogy csak egy rossz álom volt és már vége.Majd viszadöltem az ágyamra és próbátam nem gondolni erre a szőrnyű álomra..


folyt.köv.
Read Comments

dátum: 5:24


9 fejezet : A találkozás

Ezen a hétfői reggelen kicsit vidámabban kelem fel mivel tutam,hogy ez az utolsó hét a suliból.
Gyorsan szedelöszkötem és elindultam lefele a lépcsőn
nem látam sem apát sem anyát kint csak egy cetli volt a konyha asztalán
'Kicsim,elmetünk Apádal vadászni ha akarod hivd fel Emmetet,hogy vigyen el suli,Anya'
nem hivtam fel Emmet bácsit,gondoltam elbiciklizem a suliig ugysincs olyan messze.
Nem telt el olyan sok idő már ottis voltam a sulinál , letetem a bickilim
és befele mentem a kapunk. Aaron máris ott termett meletem mint aki kisért néha a frászt hozta rám.
-Szia Nessie!
-Áááá.. Aaaron a .. frászt hoztad rám!-és a szivem hevesen dobogni kezdet,mindig ezt csinálja.
-Nem ezvolt a célom,sajnálom!
-Jójó nincs semi.Szerinted Sam ma jött suliba?
-Biztos vagyok benne,hogy jött mindha az Anya kocsiját láttam volna!
-Oké-aggótam kissé,reméltem,hogy Sam itvan.
Amig mentünk befele a suliba át a folyósokon Aaron beszélt valamiről nem igazán jegyeztem meg semmit csak pár szó maradt meg a fejemben
pl : 'szeretnem' , 'kirándulás' , ' la Push' aztán az utolsó szócskán meg akadt a fülem.
-Mivan La Push-al?
-Most mondtam,hogy lent voltunk minap a parton és hogy milyen klasz hullámok voltak és..
-Elég már! - kissé mindha dühbegurultam volna,de nem birtam már tovább halgatni.
-Most mivan ?
-Semmi...
És ekkor megpillantotam Sam -et a folyoso végén,nagyon rosszúl nézet ki a bőre fakó volt,szememi karikásak
furán is volt öltözve a haja kocos fogalmam sem volt,hogy mégis mi a fene történhetett vele.
-Szia Sam,végre hogy látlak!-és a nyakába ugrottam,hiszen alig vártam,hogy lássam!
-Szia Nessie!-a hanja olyan semien volt,semi érzést nem halotam a hanjában,hideg volt.
-Hogvagy ? Minden rendben ?
-Igen , persze , jólvagyok... -ezt a "jólvagyok'-ot olyan fúrcsán monta,tutam valami nincs rendben.
-Biztos?
-Igen,és ne kérdezösködj már annyit ,órám lesz mennem kell!Sziasztok! -és evel elment ,minha ott sem lett volna
Aaronal mindektten döbenten átlúnk ott mozdulatlanul nem tutuk mire véljük ezt az egészet mi baja lehet Sam-nek,valamivel
megbántotúk miért néz ki igy,nem értetem mi a gond.
-Na ez jól meg aszonta.. mi ütött belé? pff...
-Aaron halgass! Nincs jó napja ennyi! - orditottam rá Aaronra mert nagyon mérges lettem.
-Jólvan,látom neked sincs jó napod, én megyek ! Helló! -és Aaron is elment.Én ott áltam egyedül , dejó most biztosan Aaron is harakszik
de ő úgysem tud rám sokáig haragudni szóval emmiat nem voltam kétségbeesve,de viszont Sam nagyon bántott.Hamarosan becsengetek
betetem a táskám a szekrényembe és kivetem pár könvet meg füzetet ami kellet.Majd elindutaltam az osztály felé már bevolt csengetve.
Hirtelen minha lett volna egy olyan érzésem ,hogy valaki követ hátranéztem és egy sötet alak volt az magas volt hosszú fekete hajú de az alakjából ittélve
nem ismerttem,nem tutam kiveni belőle,hogy kiaz.Aztán bementem az osztályba.
Már megint zuhogott az eső ,gondoltam kölcsönkérem Aaron telefonfát ,hogy felhivjakm Apát hogy ma értem kellene jönnie ,mert nagyon esik.
Igyhát elmentem,hogy keresem meg Aaron, nagyából sehol sem találtam, az ebédlőben nem volt,Kate-ék sem látták,fogalmam sem volt hol lehet.
Kimentem az udvara ömlött az eső,ottsem látam senkit igyhát befele mentem akkor a semiből vagy fogalmam sincs honnan egy magas feketehajú vékony férfi jelent meg
közvetlenül elöttem. Kissé megiedtem,csak mertem rá és ő is csak nézet engem hatalmas nagy barna szemeivel.
Ha kicsit teltebb lenne akor talán még hasonlitanna is egy Quileute fiúra.
-Helló! -szolt hozám a vékony idegen hang.
-Szia.....én ismerlek ?
-Nem,de én igen téged. -ez a kijelentés megiesztet nem tutam ki ő és mit akar, lehet hogy a Volturi egyik tagja az ? mert a Volturi tagjairől a kép a fejemben
már elégé halvány volt.
-És megtudhatnám,hogy mégis kivel van szerencsém ?- probáltam udvarias maradni.
-Nahuel vagyok! - és ekkor... éreztem,hogy nagyon nem vagyok jól,ő az a Nahuel aki megharapta Sam apját,
aki állitólag engem szeret? lehetetlen... hogy kerül ide?
-Mit akarsz tölem ? És mégid,hogy kébzelted,hogy idejösz és...
-Téged akarlak Reenesme!Gyere velem,ott ahol béke van és csend,ott ahol fájdalom soha nem érhet,gyere velem Reenesme oda ahol
velem lehetsz és én veled! -ezek a szavak úgy hangzotak mindha egy könyvböl olvasta volna,akár egy költö.
-Persze,majd veledfogom tölteni életem hártalevő részét! -el lőktem magamtől és elindultam befele de ő ekkor viszahúzott.
-Ne csinálj olyant amit késobb megbánhatsz!
-Ezt biztosan nem fogom ,és most eressz el mert hanem te kerülsz nagy bajba Nahuel! -ekkor eleresztet nem is néztem hátra elindultam befele,
a folyosó végéröl újra hátra pillantottam de már nem volt ott senki...


folyt.köv
Read Comments

2009. június 27., szombat

dátum: 15:18


Köszönet a képért:)
dórinak.:DDD
Kép leirás: Edwárd és Bella nézik ahogy Nessie
és Jacob alszanak*.*
hát nem édes?:) szerintem nagyon jó rajz lett.
és szeretném ha benéznél ide :



egy nagyon jó magazin.:DD igazi Taylor Lautner fánoknak.
és persze hogy dóribaby-nak köszönhetjük ezt is.
imádlak.*.*
Read Comments

dátum: 13:27

8 fejezet : Csak én vagyok ilyen idióta,hogy nem tudok felejteni...


Emmet bácsikám azonal ki is találta,hogy nézünk mecset a TV-ben majd
elmehetnénk vadászni mivel a mecs sem volt már
annyira érdekes.Jóvolt Emmet bácsikámal lenni mert ő soha nem kérdezet Jacob-ról,
vagy valaki olyanról
akiről eszembe jutot volna ,
vele mindig lehetet beszélni minendről több esetben inkább nevetni mert ő folyton nevetetett
amolyan 'móka mester' volt.Mire hazaértünk már szürkület volt és persze csurom vizesek voltunk,
Esme nagyi már egy nagy maflásal fogata Emmet-et ,hogy miért nem mentünk kocsival és, hogy ien felelötlen, persze nem birtam ki nevetés nélkül aztán végül mind hárman egyszere keztünk nevetni.Nyólc óra körül,úgy döntötem,hogy hazamegyek és lefekszem elégé fárasztó volt ez a mai nap.Emmet haza akart vinni kocsival de egykis esti séta most igazán jóljött.Elindúltam hát a házunk felé,az ösvényen a sürü fák közöt.Egyedül voltam tutam,hogy ilyenkor csak Jake re fogok gondolni és igen azon töprengtem ,hogy elkéne felejtenem de...Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet.
Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt.
Nekem maradt,ottvolt anyú meg apa a többiek Aaaron ,Samantha meg Becky,
de egyvalakit elvesztetem és az Jacob volt és amikor
erre gondoltam egy köny kiesett a szememböl és a
mellkasomban újra elötört a fájdalom,égetett nem kaptam levegöt ha csak arra gondoltam
,hogy Jake elment.Kis idő múlva beértem a házba már kilenc óra is elmúlt
anyúék nem voltam a konyhába feltételezem már alszanak,
halkan lábújjhegyen felmentem a szobámba majd lefeküdtem.
Reggel hatalmas zajra ébretem fel,kinéztem az ablakon és apa valami nagy izét bügykölt de jelzem
a keze meg az arca korom fekete volt,fogalmam sem volt,hogy mit szerel gondolom valami kocsi motrot vagy hasonlót.Lementem,hogy nézem meg mit csinál.
-Helló apa,te meg mi a fenét csinálsz?
-Szia Ness...-és ekkor az olaj a motorból az arcába fröcskölt,nem tutam megállni,hogy ne nevesek ezen.
-Apa ,hogy nézel ki javitotál te valaha már autó motrot?-majd kuncogni keztem.
-Nem igazán,csak nem akartam szerelöhöz vinni gondoltam megoldom én magam de.. ez nem nagyon jött ösze! -majd rám nézet és egy
hatalmasat mosolygot.
-Jobblesz a felmész és megmosakodsz, és nem folytatod ezt a 'szerelést' ! -majd az irányt a ház fele vetem.
-Igazad van.
-Szia mami!-Anya a konyhában ült odamentem és az arcát megpusziltam mosolygot egy nagyot.
-Szia Reenesme ! Hogy alutál?
-Alutam volna jobban is ha Apa nem kez zajongni,mivel szerelt minha értene hozá!-majd gúnyosan kuncogni keztem.
-Egyáltalán nem vicces kisasszony,én csak hasznosá akartam tenni magam!
-Tudom drágám de amihez nem értesz aval nincs értelme törödni!
Aztán Anya odament és megcsókolta Apa olajos száját,fúj utáltam mikor 'romantikáztak' ketten az anyira ódivatú volt. Felöltöztem és már megint azon gondolkotam hogy mit csinájak fogtam magam és átmentem Esme nagyiékhoz csak nagyi volt otthon a töbiek gondolom elmentek vadászni.Lementem az alaksorba és elkeztem zongorázni Apa ősrégi de nagyon klasz zongoráján.
Megin hiányérzetett éreztem de most nem gondoltam ő rá,akinek a nevét nem fogom
kiejteni mert a hallatán a szivem hasit egy nagyot. És akkor ara gondoltam ,hogy ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.
Mostis pontosan emlékszem,menyit voltam vele mindig melletem volt vigyázott rám,ő volt a mindenem.
De nem gondolhatam erre hogy végleg elhagyot,elment mert kötelesége tovább tanúlni énis elmegyek majd mikor ott lesz az idő.
folyt.köv
Read Comments

dátum: 11:07

7 fejezet : Ismeretlen ismerös!

Szóltam Billynek,hogy hazaszeretnék menni nem telt sok időbe Billy már haza is vitt körülbelül 10 körül lehetett,szakadt az eső
mint mindig ,bementem a házba és egyenesen rohantam fel a lépcsőn a szobámba és közben eszeveszetül zokogtam , nem gondoltam,hogy
igyis tudok sirni soha életemben nem éreztem igy magam olyan volt mindha kiszakitottak volna a mellkasomból egy drabkát , éreztem
ahogy a szivem fáj ezelöttt soha nem éreztem igy soha nem tutam mit kellene kezdenem evel az egészel mihez kedjek most?
Jacob elhagy és én .. hogy is élhetnél nélküle? de nem önszántából hagy el , hanem mert ez igy a legjobb.De majd viszajön és
akkor elmondom ,hogy szeretem és nem akarom elvesziteni mert ő nagyon fontos számomra.Anya meg apa valószinüleg
itthon voltak de talán érezték mi a baj és nem jöttek fel a szobámba ,hogy tovább roncsanak a helyzeten.Úgy ahogy voltam
sárossan,vizesen az ágyamba feküdtem és rögtön elaludtam nem is voltam igazán álmos csak a sirás miatt telejes
belemerültem mindenbe és elaludtam.Másnap reggel az első dolgom az volt ,hogy levetem azt a koszok ruhát magamról
és letusoltam majd lementem a konyhába Apa és Anya ott ültek nagy valószinüségel engem vártak.
-Jó reggelt kicsim! - monta apa..
-Jó reggelt Reenesme! - szólt anya morcosan.
-Öhm..Jó reggelt! - majd odamentem a hütöhüz és kivetem a tejet hogy igyak egy poháral,nem is igazán kivántam
de nem akartam ,hogy anyáék máris rákérdezenek mi történt tegnap még nem áltam erree készen.
-Reenesme ma voltunk Utah- ban,Sam apjánál!-megdermettem , teljesen kiment a fejemböl Sam és ,hogy az apja haldoklik
-És ? Holvan Sam ? Mivan az Apukájával ?
-Tudod, annak idején amikor megszületél a Volturi azthite rólad ,hogy veszélyes lehetsz és...
-Igen apa tudom de ez,hogy jön ide ?-kiváncsi voltam,hogy valójában mit akar kihozni a dologból nem értetem.
-Nos,akkor Alice és Jasper elmentek ugyanis mint tudod a család többi tagjával barátoktat gyüjtötünk,hogy bebizonyitsuk a Volturinek ,hogy
te egy ártalmatlan lány vagy. És Alice és Jasper mentetek meg minket voltaképp aval ,hogy elhozták nekünk Nahuel-t tudod ő olyan min te
de neki az édesanyja nem élte túl a szülést és hát...-Apa egyre idegesebbnek tünt.
-És hát mi ?
-És mivel Nahuel tuta ,hogy hamar nősz és ő voltaképp már felnött férfi öhmm.. elszökött a nevelő anyától ide és..
Egyszeribe hirtelen minha öszeált volna a kép most akor Nahuel harapta volna meg Sam édesapját ? de miért? mit akar evel elérni
meg akad ölni ? de hisz olyan mind én..
-És ?
-És azt feltételezük ,hogy Nahuel pontosan tuta azt ,hogy Samantha neked nagyon is jó barátnöd és hát fogta magát
elment Utah ba és megharapta Sam apját mind azért ,hogy legyen felntünő.
-És akor mivan ? miért csinálta ezt ? Nahuel és családja tudomal nem volt elenség most montad ,hogy neki köszönhetem az életem,hogy
a Volturi nem őlt meg. most miért csinálná ezt ?
-Kicsim, ezek csak a mi feltételezéseink más vámpirok nem élnek Washington Államban rajtunk kivúl és infókat kaptunk , hogy talán Nahuel az.
-És akkor most Sam apja jólvan ? -kétségbe voltam esve ,nem tutam most mi is van.
-Igen persze,Carlise mindent elintézett semi baja pár nap és felépül , gondolom hétfön már Sam is megy iskolába.
-Hát nagyon remélem! - mivel gondolom Sam semmit nem tudott ,hogy mi folyik itt igyhát nem is tutam hogy kérdezem meg töle hogy
hogyvan az apúkája,mert úgy kellet tennem mindha semmiröl sem tudnék.
-Reenesme!-szólt anya lágy selymes hangján,rég hallotam hogy ilyen kedvesen szólt hozám.
-Igen ?
Anya ránézett Apára,Apa kiment a szobából gondolom értete hogy Anya ara céloz,hogy menyen ki.Biztosan Jacob -ról kérdez majd
és a bálról meg ,hogy miért szalatam fel a szobámba, fogalmam sem volt,hogy kezdjek bele ha tényleg eröl lenne szó.
-Nos,tudod van ez a Nahuel ...
-Igen anya, tudom!
-És amikor ott voltunk velük a Volturivel szembe és a Volturi feladta a harcot és elment Nahuel csak bámúlt téged és engem ,hogy te is élesz
és énis tudod neki nem volt anya , az anya testvére Huilan nevelte fel őt, de ez imáron 150 éve történt.És tudod Reenesme te gyönyörű gyerek voltál
természetesne mostis nagyon szép vagy , akárcsak apád.De Nahuel még soha nem láttott hozád fogható szépséget és mivel részben olyan voltál mind ő
arra gondolt ,hogy te és ő... -ekkor megált és már nem folytata tovább a mondatot.
-Micsoda ? ez a Nahuel vagy ki a csuda az kébzeli,hogy én meg ő? .... de anya ez nem lehet én nem..-némi undor volt a hangomban nekem nem kel Nahuel én
Jacobot akarom magamnak evel tudomásaim szerint Anya is tisztában volt.
-Nem kicsim , nem énsem gondoltam ,hogy te és Nahuel... de feltételezésünk szerint azért harapta meg Samantha apját ,hogy
vegyük észre, mert akkor amikor annak idején vége lett a harcnak Huilan hazavitte de ugylácik Nahuel idővel csak ránk talált.
-És idejőn ? és mit akar tölem ? anya én...
-Jajj kicsim , semmit erős vagy nem árthat!
-És ha tudod izé.. anya neee! - anya hangosan elkezdett nevetni nagyon rég halotam már nevetni őt.
-Kicsim, ne aggódj semmi sem fog történi Carlise és Apád azért mennek Port Angeles-be ,hogy ezt a dolgot elintézék Nahuel
nem jön ide és ha mégis akor elüzük ,nincs mitöl tartanod.
-Remek! -csalódótt voltam gyönyörü kis nap ez a mai is. Nem elég hogy tegnap egy vérfarkas kirugott ma kiderül
hogy egy benszülött félig ember félig vámpir szerelmes belém és mindent megtesz annak érdekében,hogy vele legyek eszméletlen mi jöhet még?
-Nos, akkor elmés Apádékal?
-Muszály??-reméltem,hogy nem inkább egyedül akartam maradni vagy áthivtam volna Beckyt csak ne menyek el.
-Hát ha nem akarsz..
-Nem nem akarok! Inkább áthivom Beckyt oké?
-Meik Beckyt ? Becky Treble ?
-Aha-furcsa volt,hogy anya emlékszik rá.
-Az csodás ,hivd át olyan rég nem látam.
-Oké
Felmentem a szobámba elökerestem Becky számár majd tárcsáztam a telefont nem vette fel senki.
Nagy szerencsémre. Igyhát azon keztem el gondolkodni
most már megint mit csinájak,hogy ne unjam halálra magam,hár persze,
hogy nem mehetem La Push-ba, és egyedül sem akartam lenni mert akor folyton
Jake járt a felyembe,Charlie-hoz nem mehetem mert sosem tudom mikor bukan fel ott valameik Black.
Délkörülvolt már gondoltam átmegyek Esme nagyiékhoz, ha másal nem is de Emmetel el lehetett ütni az időt.

folyt.köv
Read Comments

2009. június 26., péntek

dátum: 14:08

6 fejezet : A Bál!

Mindjárt ittvolt az idő , a bál ideje ,hogy Jacob értem jön és elvisz La Push - ba még mindig nem voltam biztos abban ,hogy elmenyeke vagy sem de tutam , hogy Jacob a legjobb barátom és nem szeretném ,hogy megharagudjon rám hiszen ő nagyon fontosh számomra.Anyú régi tükre elé áltam ,néztem magam és azon gondolkodtam ,hogy mit kezdjek magamal , még volt kb 1 órám addig amig Jacob értem jött,rende kellet magam szednem.Imádtam a ruhám , olyan szép kék volt és jól is ált rajtam. Felvetem a ruhám és bámultam a tükörben maggam körülbelül olyan ötpercen keresztül.Majd meg igazitottam a hajam kiengetem,anyira hosszú volt eddig nem is figyeltem
hogy hogy megnőt a vörös fürtjeim,csak úgy hullotak le a derekamhoz.Nagyon tetszetem magamnak,ez a pillanat ritkavoltmikor ezt montam magamról de ez a ruha teljesen megszabott.
-Zavarok ? -szólt nagyapa az ajtó mögül.
-Dehogyis, gyere csak!
-Nessie...ez a ruha.. gyönyörü vagy,akárcsak Bella..minha őt látnám!-a hangjában elérzékenyülés volt
és meglepedség mivel Charlie nagyapa úgy tuta már egész kiskorom óta ,hogy Apa unokahuga vagyok
és a szüleim meghaltak és most ők nevelnek fel.
-Köszönöm!
-Nos szed ösze magad,Jacob meg érkezet és lent vár rád!
-Micsoda ? Máris ittvan ? -nem gondoltam volna ,hogy ilyen hamar megérkezik.
-Hát bizony ittvan úgyhogy siess kölyök!
-Oké!
Hirtelen azt sem tutam ,hogy most mit is kelene csinálnom ? Most mi következik ? minha megszakadt volna a film a fejemben,
de tutam ,hogy Jake lent vár..rám,most keztem igazán lámpalázas lenni.
Öszeszetem magam és elindultam lefelé a lépcső alján már ott ált Jake egy hatalmas
mosolyal az arcán és egy gyönyörű virágal a kezében.Mivel Charlie kifejezeten szerete
Jake-et nem igazán aggodot amiatt,hogy talán bajom eshet.
-Gyönyörű vagy Nessie! -Kösz Jake! -lehet elpirultam,ami voltakép lehetetlen volt de mégis úgy éreztem hogy totál bénen festhetek.-Nos indulás , vár rátok a buli ! -Charlie nem volt jó szolnokló,vagyis inkább nem találta a megfelelő szavakat .. ebben az esetben.
-Igenn Charlie már megyünk is!
-Jó szorakozást kölyök!
-Kösz!
Jacob kocsival jött kinyitota nekem az ajtón persze ,hogy ő vezetett én szokás szerint az anyós ülésen ültem.Szeretem
mikor Jake vezetett úgy száguldotunk akár egy sas szeretek körbe kereken furikázni autóval.Jacob nem igazán volt
beszédes kedvében,úgytünk zavarban van vagy nem is tudom,fura volt én akartam elöre megszólalni de vártam hátha
kinyög valamit.De semi aztán megszólaltam.
-És a többiek már ottvanak ?
-Hol ? -öszezavarodotnak tünt.
-Hát a bálba Jake,.....-furcsáltam,hogy éppen a bálba tartunk és nem tudja,hogy miről beszélek,hirtelen gyorsaban kezte nyomni a gázt.
-Jake minden rendben van ?
-Igen,persze -és eröltete mosolygásal rám vigyorgott.
Nem telt el sok idő meg is érkeztünk La Push ba.Nem láttam igy a partot soha,fények mindenhol
hatalmas tűz körülöte tánc,zene minden volt ami egy jókora 'vérfarkasos' bálhoz kel.Elöször Billyt
látam meg amint Sue val éppen eszeveszetül nevetnek valamin.Elöször értelmetlenek találtam
hogy ők mit keresnek egy végzős bálon de rájötem,hogy ők mind egy család és miért
is maradnának ki egy nagy buliból.Jacob kinyitota nekem az ajtót és kiszáltam az autóbol.Ahogy kiszáltam
Seth és Embry már melletem voltak.
-Helló Nessie!-szólt Seth egy hatalmas boldog mosolyal az arcán.
-Szia Nessi! - monta Embry
-Helló fiúk! Na milyen a buli ?
-Még elsem kezdödött,de anyi biztos a kaja oltári! -és Seth szájából hullotak ki a kenyérmorsza darabok,én és Embry hangosan nevetünk.
-Gyere Nessie ,menyünk oda mi is! -monta Jake de hangja most inkább komor volt mint vidám.
-Helló Billy!
-Héé Nessie! Nagyon csinos vagy ma! - kacsinot felém Billy.
-Köszönöm! Őn sem panaszkodhat!
-Áhh..Hozom a formám! -mindig is csodáltam Billyt,hogy milyen boldog volt mindig
miközben élete hátralevő részét toloszékben tölti.
Jacob elkisért a tábor tűzig aztán eltünt szememl probáltam követni de nem látam,úgy vetem
észere valami nagyon zavarja.Talán én nem voltam neki elég csinos.
-Héééé Nessie! - orditotta Jared miközben közvetlenül a hátam mögött volt.
-Helló!
-Nagyon csini vagy ma! Jacob-ot kiséred ?
-Igen,őt de eltünt... - lehet,hogy csak én vetem észre de a hangom kissé elcsuklot.
-Biztosan ideges , végülis ittvagy nem de ?
-Ezt meg hogy érted ? Azért ideges mert ittvagyok ?
-Nessie, tudod ő az őrzöd mióta csak megszületél melleted van és a bevésődés...tudod.. - és már nem fejezte be a mondatot.
Akkor keztem el gondolkodni,hogy a bevésődés menyi mindent jelenthet,az hogy Jacob már kissbaba
korom óta szeret engem , és énis őt de ... de ez eddig nem volt meg elevenedve vagyis
féltem ,hogy anyáék mit gondolnak ,de mostmár értem.
Elkeztem szaladni a sürü fák között a ruhám csupa sár lett,remek most aztán biztosan
nézhetem ki valahogy.De nem érdekelt mert Jake et kerestem,hogy kérdezek meg töle
pár dolgot.Nem telt el sok idő oda értem a Black -ék ős régi házukhoz Jacob ott ült a tornácon,
szerintem hallota,hogy megyek de nem pillantot fel nem tutam elkébzelni sem
hogy mi a gond.Valyon a bevésődés az ami bántja ?enyire ? nem nem hittem ebben..
-Hé Jake!
-Szia Nessie!
-Jólvagy ? - leültem mellé a tornácra nem törödve azzal ,hogy a ruhám öszekoszolom.
-Nem! -ez a kijelentés most nagyon biztosan hangzott,minha most elmondaná
hogy mi is az ami bántja pont ma, egy hete készülök erre a napra és pont ma megy
el a kedve mindentöl nem hiszem el.
-Mi a gond Jake ?! Tudod nekem bármit elmondhatsz en... -aztán nem tutam befejezni a mondatot.
-Figyej Ness! -rám nézet hatalms barna szemeiben csalódotság és fájdalom tükrözödött.
- Tudod én ... ! Most befejezem az iskolát Billy fősulira akar küldeni Colorádóba és
tudod Colorádó nincs a szomszédban elég messze van és ... ott bentlakásban lennék
és... nem lenne értelme miért hazajönnöm ,persze tudod szaladva minimum 30 perc és
itthon lennék ,de túl veszélyes és Billy minden álma az ,hogy Colorádóban tanulhasak
tovább ez neki olyan fontos lenne,de én Nessie én nem tudlak itthagyni én nem tudok
nélküled élni!Nessie ez az utolsó esténk együt!
-Jake , ne mondj iet én... odafogom vitetni magam apával vagy Charlieval én nem engedem
hogy csak igy elmeny és ... -a mondatok már nem tutam befejzni hangom teljesen
elcsuklot és kétségbe voltam esve.
-Shhhhhh.... Még ittvan ez a mai este számunkra Ness és jól érezhetjük magunkat
együt a többiekel jólesz meglátod.
-De Jake én... -és most kikelet volna nyögnöm ,hogy szeretem és hogy nem akarom
hogy elmenyen de nem mertem ,semiképp nem tutam megszólalni sem.
-De a ... de a bevésődés...- Jacob szeme kitágult nagy barna szemei könybe lábatak
és éreztem hogy a sziva egyre hangosaban dobog csak nézet a nagy szemeivel
és nem tudott megszólalni sem.Olyan kábultnak éreztem magam a nagy csend
közepete eszembe jutot néhány sor már fogalmam sincs meik irótol
de nagyon talált ehez a helyzethez : "Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad..." ienekn gondolkodok miközben Jake krokodil könnyei folynak le gyönyörü bronz szinü arcán.
- Tudom Nessie , Én tudom , ....
-Jake ne ... ne tedd ezt velem ! mi lesz velem nélküled ? én hogy éljek igy ? ... -zokogni keztem
meglepödtem magamon félig ember voltam de volt néhány helyzet amikor nem tutam sirni
most igen, a könnyeim csak úgy zudúltak lefelé.
-Ne sirj Nessie!
És ekkor melleg és puha ajkait az enyémhez közel nyomta éreztem ahogy a teste melege áthataol a börömön és engem is elönt a forroság a szivem a torkomban volt,éreztem hogy ki ugrik a helyéröl
abban a percben amikor Jacob megcsókolt.
Milyen emberfölötti gyönyör is áradhat el szíveken, mikor az ajkak először találják meg egymást, mikor a négy kar ölelkezése egyetlen lénnyé forraszt össze, egyetlen királyian boldog lénnyé két egymásba őrült emberi lényt. Nem akartam ,hogy vége legyen,nem akartam elveszteni őt
aki sokat jelentett nekem , féltem hogy elfejet és talán soha többé nem látom öt viszont.
-Ideje menned ...! -szólt Jake és ajkait elkapta az enyémtöl ..
-De én csak most...
-Nessie! Kérlek! Igy neked is könnyebb lesz akárcsak nekem..
-Meny! Billya hazavisz!
-Szeretlek Nessie! -és még eny hatlamas krokodil könny csordult végig at arcán...
-Énis szeretlek Jake ! -eddig soha nem éreztem igy ,éreztem hogy a mellkasom ketté hasad, fájt...
Aztán elengedett és ő továbra is ott ült a tornácon fejét a kezébe temete én meg zokogva sétáltam ki az erdőbol a part felé gondoltam nem is szólok Billynek ,hogy vigyen el de ha apáék megtuták volna
hogy egyedül mentem haza biztosan kicsináltak volna.Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.

foly.köv
Read Comments

dátum: 13:56

5 fejezet : A Készülödés!


Alice nem jött be letett a házunk elöt majd sebesen száguldot tovább.Azon gondolkodtam,hogy anya vajon itthon vane mert jól esne vele
egykis beszélgetés,nagy szerencsémre pont rá ütötem szóval nem igazán volt egyikünkse az az érzelgös tipus.
Beléptem az előszobába ,letetem a táskám, és a konyha fele mentem.Anya ott ált a karjai ösze voltak fonva a melkasa föllöt.
-Szia anyú!
-Szia!
-Milyen volt a mai napod?!
-Ne is kérdezt,Samantha ma nem jött iskolába furcsának tünt aztám Aaron monta hogy az anyúkájával elutaztak Utah-ba mert az apukája beteg már 3napja megharapta
valami állat...-anya arca megdermett,utoljára akor látam ien arcot vágni amikor meg emlitetem neki a Jacob-os dolgot.
-Igen , Igen emlitet valamit apád! -a hanga hideg volt,semi együt érzést nem éreztem a hangjában.
-Remélem Sam-nek nem esik bántódása,és hamarosan viszahozák őt!
-Nefféj kicsim,tudod amit apa megigér az úgy is lesz!
Úgy döntötem,hogy fölmegyek a szobámba kezdek valamit magamal mert már nagyon kivoltam borulva a Sam-es dolog miatt.
-Reneesme?!
-Igen , anyú?-meglepödöt voltam,mit akar a hangja kisé másvolt mint mikor általában szólitott meg.
-Nos,gondolkodtam a bálos dolgon megbeszéltem apádal és elmehetsz!
El akadt a lélegzetem,bele sem gondoltam hogy kevesebb mint húszonnégy óra múlva bálba kellene mennem Jacob Black-el,egész héten ezt vártam
hogy anya végre kimontja ,hogy igenis elmehetek arra a bálra de most...most.. semi más nem érdekelt csak azt hogy lásam Sam-et és a nyakába ugorjak és
biztonságban tudjam,hogy nem esik bántodása.
-Anyú ,Én...-elcsuklot a hangom..
-Én azt hiszem nem megyek!
-Miért? Renee'...
-Féltem Sam et,hogy érezem én jól magam miközben tudom ,hogy a legjobb barátom nagy veszélyben van!
-De kicsim,apa holnapra viszahoza egész héten ezt a válasz vártad!Kérlek meny el,és Jacob-ot is megbántod ha nem mész el,a végzős bulira
ott kel lenned!-nem szeretem volna ha Jake meg harakszik rám hiszen nagyon fontos volt számomra,és La Push ban is mindig jól éreztem magam.
-Jólvan elmegyek!
-Oké,szereztem neked egy jó kis ruhát,fent van az ágyadon!
-Kösz anyú!
Felmentem a szobámba,szinte elötem volt,hogy anya mien ruhát vett nekem ,reméltem hogy Alicel ment el vásárolni mert akkor jobbik esetben
még valami hordható ruha volt az.Igaz én soha nem hortam ruhákat és nem is igazán cserélgetem a ruhatáram.Ahogy beléptem a szobámba az ágyamban
volt egy gyönyörü kék estéji ruha,mesés volt, nem gondoltam hogy anya egyedül választota de nagyon szép volt,úgy éreztem magam mind Júlia és igen.. elmegyek Jake el a bálba és ki tugya ,hogy örök szerelmet igér nekem és olyanok leszünk mint Romeó és Júlia oly szerelmesek,és idéztem fel magamban pár sort ami még meg maradt
a fejemben miközben körbe kereken forogtam a szobámban , és bámultam magam a tukörbe.Általában a hajam megvolt kötve ,sosem szeretem ha kivan engedve
de most különleges alkalom volt,igyhát csakúgyan ki fogom engedni.Nagyon tetszet a ruhám,azon gondolkotam
ha anya vagy apa hallaná a gondolataimat biztosan örültnek titulálnának és ebböl a szempontból örültem hogy nem halloták a gondolataim.
Azon keztem el gondolkodni hogy azt mindig elfelejtjük, hogy milyen jó érzés lenne, ha egyszer végre kiderülnenek a titkaink. Akár jó, akár rossz, de legalább kiderül, ha tetszik, ha nem, és ha a titkod egyszer kiderül, már nem kell többé mögé bújnod.Jó érzés lenne megosztani Sam-el hogy, hé én megtudom álitani az időt meg
én nem nagyon eszem,vérrel táplálkozom, csak néha alszom meg hasonlók elöször biztosan sikitozva a WC fele futna de túl élné.De attól eltekintve biztam Sam-ben,de nem elégé ahoz hogy megtugya az én kis titkom, túl veszélyes volt az egész családra nézve.Aztán gondolkodni keztem a holnapi napon,hogy holnap elmegyek
a bálba Jacob-al és reméltem hogy jól fogom érezni magam.Féltem,hogy nem leszek elég csinos neki vagy talán azért hivot meg a bálba,hogy féltékenyé tegyen
valami más indián lányt.De valamit éreztem Jake iránt,ő vele lenni anyira megnyugtató volt, minha mikor vele lennék soha senki nem sebezhetne meg,ő volt a Nap
a megnyugvás a melegség amit ő árasztot.Minden férfi és minden nő kapcsolatban áll az energiával, amit szerelemnek hívnak, és ami valójában nem más, mint az ősi nyersanyag, amelyből az univerzum keletkezett. Ezt az energiát nem lehet manipulálni - ő az, aki gyengéden vezet minket, belőle származik minden tudásunk.Nem igazán törötem aval,hogy mi lenne ha anyúék megtudnák,hogy Jake nekem több mint a legjobb barátom,de volt egy olyan érzésem hogy már ők is tudják.
Péntek reggel van,hamarosan itt az este és hamarosan Jacob Black visz el a bálba La Push-ban. Ideges voltm,féltem nem tutam mit hova tenni.
-Jó reggelt drágám!-szólt apú lágy hangon miközben befele sétált az ajtón..
-Szia apa!
-Nos,halom te kiséred el Jacob Black-et a bálba!-némi undor volt észrevehető a hangjában.
-Igen....
-Remélem vigyázol majd magadra és tudod bármi baj van...
-Igen apa tudom,de nem lesz semi baj elég nagy vagyok már ahoz hogy vigyázak magamra!-egyrészböl boldog voltam mert Alice nénikém
nem látot,és fogalma sem volt mere járok is mit csinálok ebböl a szempontból ez megnyúgtató volt.
-Rendben!
-Lassan öltöznöd kellene,a ma délútán Jacob Charlie-tól vesz el és onnan visz el téged La Push ba, szóval szed ösze a cuccaid és nyomás a kocsi!Lent várlak!-most inkább lelkesedés halatszot a hangjában.Elkeztem készülödni,fogalmam sem volt hogy majd mit kezdjek a hajamal nem akartam megkötni az anyira unalmas volt,
folyton úgy ált,és ha Charlie-hoz megyek ő biztosan nem fog elhalmozni tanácsokal.Bepakoltam majd sietem lefele a kocsihoz és közben azon gondolkodtam,hogy Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak.Reméltem ,hogy majd Jacob is ezen a véleményen lesz irántam mert semmi ötletem nem volt hogy mégis mi a fenét kezdejk a hajamal.Elbúcsuztam anyútól majd be ültem a kocsiba.
-Megvan már a ruhád amit felveszel?
-Igen persze!Alice megvete!
-Áhh...Alicenek mindigis jó izlése volt a ruhák terén!-hangjában némi zavarodás volt,furának tünt.
-Igen!
-Érezd jól magad este,ha haza akarsz jönni csak hivj !
-Oké apú,kösz.
-Szia kicsim.
-Szia apa!
Kiszáltam az autóból és Charlie házához sietem,s közben folyton azon jár az eszem,hogy Jacob hamarosan itt lesz.
-Szia kölyök!
-Szia nagyapa!Rég látalak?Hogy vagy?
-Jól,tényleg rég nem sütün jársz ide Renee'!
-Tudom nagyapa,ne haragudj!
-Áhh...semiség,kérsz pizzát?-mivel nem igazán szeretem az emberi ételt,és még a szagjától is undorodtam de mivel Charlie semit sem tudot erröl
nem mondhatam hogy nem kérek.
-Igen köszi!
-Oké kölyök,találsz az asztalon megyek mecset nézni! remélem nem baj.
-Dehogy,amugyis még elkel készülnöm ha keresel fent leszek anyú volt szobájába!
-Oké.

folyt.köv
Read Comments

dátum: 12:16

4 fejezet : A bonyodalom

Csütörtök van még egy nap a bálig és én még mindig nem tudom a pontos választ hogy elmeheteke Jake-el a bálba vagy sem.Suliba készültem
mint minden egyes nap a hétköznapjaimban,még 1 hét volt a sulibol teljes megkönyebülést éreztem,hogy nem kel Aaron-t látnom minden egyes nap,de azért Samantha nagyon fog hiányozni.Ma a suliba apú vitt el,tudomásaim szerint anyú megint nem volt otthon vagy még mindig nem ért haza apa elég feszült volt, egész végig
siri csendben ültünk a kocsiban.Elköszöntem töle majd kiszáltam a kocsibol.Nagy meglepetésemre egy nagyon régi barátom várt már a bejarat elött Becky Treble volt az még oviban volt a legjobb barátom de ő meg a családja elköltöztek Kansas-be és azóta nem is látam ött.
-Heyy Renessme!
-Becky?
-Igen kisanyám én vagyok,de örülök hogy újra látlak kiscsaj!-majd szorosan megölelt,Becky mindig kedves és figyelmes lány volt,és ami a szivén az a száján
mindig megmonta mindekinek a véleményét.
-Te meg,hogy hogy kerülsz ide?
-Apa kapott munkát itt Forks-ban úgygondoltuk jobb lenne ide viszakoltözni,Kansas-ben sem volt rosz
de már igazán hiányzott ez a Forksi levegö.
-Értem.nagyon örülök hogy ittvagy Beck!
-Énis.
-És mi újság? jó ez a suli? Apa szerint a legjobb suli egész Washington Államban.-hát igen a forksi főiskola elégé hires nevet szervezz magának
de attól eltekintvve elég átlagos iskola volt.
-Igen klasz,igazán jó suli !
-Óóóuu... értem.Ez remek.Na megyek még bekeé mennem az igazgatóságra.Késöbb még öszefutunk Baby.-majd két puszit lehelt az arcomra.
-Oké,Szia
Megkönyebültem éreztem magam ,hogy még nem találkoztam Aaronal szerencsére az első két óránk nem volt úgyanaz de szünetekben
mindig megtaláltuk egymást,vagyis inkább mindig ő talált rám.Reméltem ,hogy minél hamarabb öszefutok Samanthaval ,hogy elmeséjem neki
a jó hirt ,hogy ki jött ide,bár az igazat megvalva Sam nem igazán csipte Becky-t mát gyerek korunk óta nem nagyon csipik egymást,de hátha most
enyhülnének a kedéjek.Az első órám Matek volt,mikor vége lett az órának az ebédlöbe mentem hogy megkeresem a többieket az asztalunknál
csak páran ültek név szerint :Carl,Audry,Kate és Nina na meg persze Aaron Newton.
Nem látam Sam-et ezért gondoltam megyek is meg keresni,de nagy szerencsémre Aaron már meglátott és oda hivott az asztalhoz
hiába elenkeztem,hogy dolgom van muszály volt odamennem.
-Helló srácok!
-Helló Ness'-szólt Audry
-Esme...-szólt Carl,kifejezeten nem szeretem ezt a nevet igen tudom a nagyit is igy hivják és a két nagyim kombináciájából lett
a 'Reneesme' de az Esme nem valt rám.
-Mi a szitú ki csaj?Jösz ma szörfözni?-ajánlota fel hatalmas nagy reménységel a hangjában Kate.
-La Push ba?-júniusban voltunk ám bár az időt elég hidegnek éreztem a La Push-i uszkálásomhoz... és La Push a kedvenc helyeimhez
tartozott de úgy éreztem ,hogy Jacob nélkül mégsincs sok keresni valóm ott.
-Áhh nem,elutazunk a szüleimel pár napra Minnesota-ba meglátodatni pár ismeröst.-persze kamu volt,semiféle ismerösünk nem elt
Minnesota ban ,az egyetlen külföldi ismerös Renee nagyi volt Jacksonville-ben és oda a napos időjárás miatt nem igazán szeretünk járni.
-Kiscsaaj,te alig tartasz velünk mi mindig hivunk te sosem akarsz eljönni.
-Sajnálom,ti csak mindig akor hivtok amikor már más programom van jobban kellene idözitenietek skacok!
-Nagyon vicces vagy Renee!-szólt gúnyosan Nina.
-Nem látátok véletlenül Sam-et?Nem volt első órán és ma egés nap nem látam!-a hangomban némi aggodalom volt észrevehető
de az aki nem igazán figyelt rám még eszresem vehete ez.
-Sam.. Sam hát,én nem látam őt, már tegnap sem a suliban,biztosan elutazott Utah mert emlitett valami olyasmit hogy az anyúkájábal oda mennek.
Gondolkodni keztem Sam nekem semi olyant nem emlitett,hogy Utah-ba menne az anyúkájába Utah-ba? mit kereshet ő ott?Elég jól ismertem ahoz,
hogy tugyam hogy ő ős idők óta Forks ban élt még az anyáék is mivan Utah ban?Lehet hogy valamit nem akart elmondani..kissé agodni keztem.
-Tegnap sem?
-Nem.
-Mit keres ő Utah-ban?-kérdeztem aggódoan Aarontól.
-Fogalmam nincs Renee,biztos valami dolga volt ott.
-Értem.
Szólot a csengő biólogia órám kövezkezett szóval szetem a lábam,hogy még véletlense kések el órá-ról. De mielött még beléptem volna az ajtón
Aaron már elötem volt.
-Aaron mi van?-némi idegeség volt a hangomban.
-Nem akartam a többiek elött mondani de azt hiszem Sam azért ment Utah-ba mert az édespaja haldoklik!-hirtelen fel eszméltem Sam apja Utah-ba költözött miútán
az anyúkájával elváltak. Haldoklik? Sam..most biztosan kikészül,mostmárt ösze ált a kép,csak az volt még zavaros,hogy ezelött
Sam soha nem emlegete volna,hogy az apja valami halálos beteg,mindig úgy tartota számon hogy Utah-ban él ,boldogan az új családjával és,hogy őt nem érdekli mert elhagyta őt.
-Jajj igen,mesélte hogy ott él a papája?De mien beteg?-kérdeztem kiváncsian.
-Valami állat megharapta,már 3napja szenved és az orvosok egyszerűen nem tudnak rajta segiteni.-hirtelen el akadt a szavam, nem tutam megszólalni
lehet hogy még sápadtam voltam mint általánosan, éreztem hogy azonal térdre rogyok és szörnyet halok ha ez az amire gondolok.A legjobb barátnöm
egy átváltozásnak a része,az apja hamarosan átgof változni vámpirá és megfogja ölni a legjobb barátnömet ,mert az új szülött vámpirok nem tudják kontrolálni
a szomjúkat.Hirtelen eszembe jutot,hogy szólnom kellene Carlise nagyapának hogy utazúnk gyorsan Utah-ba és dericsűk ki mi ez az egész és hogy ki harapta meg
Sam apukáját.
-Kösz Aaron!Most mennem kel,mond hogy nagyon beteg voltam és hazarohantam!
-De Renee'...!
-Kösz Aaron!
Ráültem a biciklimre és ahogy tutam úgy tekertem a korház fele reméltem ,hogy nagyapa ma ügyeletes,mert neki akartam legelöre szólni.
Pár perc sem kellet és már megis érkeztem a korházhoz,bizos voltam benne hogy Carlise ottvan mert a fekete kocsija viritot a parkóloban,egyenesen az
irodája felé vetem az irányt már ismertek ott szóval nem szolitotak meg hogy szaladok mind akinek ki vették a szemét.Óvatosan bekopogtatam az ajtón
majd benyitotam.
-Nessie! Te meg mit keresel itt?Iskolában kéne lened!-némi meglepödés volt az arcában.
-Nagyapa!Most azonal Utah-ba kel utaznunk!Most!Most!-ha tutam volna sirni abban a percben már krokodil könyeket hulajtotam volna Carlise válán.
-Kicsim?Utah? Miért mi van ott?Mi történt?-a hangjában meglepöséd és törödötség volt.
-Nagyapa... a legjobb barátom apját megharapta valami féle állat és már 3napja szenved,hamarosan átfog változni
és felfaja Sam-et.Soha életembe nem látam ilyen arckifejezést a nagyapám arcán , mindig mosolygos fiatal arca,most hirtelen olyan iedt meglepet és
egyben értelmetlen is volt.
-Egy állat?
-Igen nagyapa!-motyogtam..
-És te ezt honnan tudod?
-Aaron Newton monta, mert tegnap beszélt vele Sam mert én nem voltam suliban vadászni voltam és nem mentem.
-Értelek!Gyere hazaviszlek!
-Oké!-egyeztem bele,de a hangomban még mindig a kétségbeesés határát sugáozta.
-Hozátok viszel?Vagy apához?
-Apád nálunk van,és amúgyis nagyon rég nem voltál már nálunk!Elhanyagolsz mindek Nessie!-kissé szomorúnak tünt ahogy ezt kimonta.
-Ne haragduj nagyapa,de azt sem tudom,hogy hol áll a fejem nagyon sok dolgom akad mostanság,de hamarosan jön a nyári szünet és
akor nagyon sokat leszek itt.
-Remélem is!-mosolygot.
Hamarosan megis érkeztünk Forks egyik legszebb és legnagyobb házához,imádtam itt lenni olyan jó tágas volt minden, és mikor itt voltam
mindig az apú szobájában voltam elfoglalva a külömbözö CD-it halgatva vagy az alaksorban zongoráztam.
-Nicsk kivan itt!-Emmet volt az aki az ajtóban már egy hatalmas mosolyal várt engem.
-Helló Emmet bácsi!
-Szia kölyök!-Emmet volt a legkedvencebb bácsikám,ő mindig mosolygot és mindig lehetet rajta nevetni.Ahogy beléptünk az ajtón a ház
elégé üresnek tünkt,majd nagyapával felmentünk a konyhába ott űltek az asztalnál :Esme nagyi,Rosalie néni,Apa, és Alice néni.
Mint nagyon mosolyogtak rám,csak Alice vágot gyötört képet.Mivel Alice láta a jövöt mindig megviselte egy két dolog,föleg az én sorsomat illetően
soha nem látot engem,nem láta a terveimet a jövömet a gondolataimar,akarhol elveszhetem volna Alice nem látot engem,ezis amolyan képeség volt
mint amit 3napja fedeztünl fel apúval,hogy megtudom fagyasztani az időt.
-Te meg mit keres itt?Tudomásom szerint neked még suliban kéne lenned nem de kisasszony?
-De igen apa de...-de Carlise félbe szakitot.
-Edward,Rose,Alice,Esme....-a sok sárga szempár most csak Carlise-ott nézte.
-Reneesme baratnöjének Samanthának az apja Utah ban él egyedül az illetö űzletember 40év körüli..és allitólag már 3napja szenved
mert valamiféle állat megharapta,tudomásaim szerint egy új szülött vámpir lehet aki nem tudja még kontroélni a szomját,de a kérdés az
ki haraphata meg ezt az ember?miért nem ölte meg?és miért csak átváltoztatni akarta.
-De Carlise!-szólt Edward.
-Képtelenség lenne!Washington Államban rajtunk kivul más vámpir nincs,és evel te is tisztában vagy,képtelenség vagy a Volturi az
de mostmár valami más célal vagy valahonnan egy fiatal vámpir elszabadúlt.Azonal oda kel mennünk.
-Menyünk!-montam hangosan,aztán hirtelen mindeki rám förmedt.
- Mi az?
-Nessie,te nm jöhetsz!Túl veszélyes ez rád nézve!-mikor apa ez kimonta minha szét hasatam volna mérgemben.
-De apa ezt..ezt nem tehetek,a legjobb barátomról van szó,neked ez semit sem jelent?ha én nem leszek ott kitugya mi fog történi
apa nem teheted ezt ott kel lennem!tudok vigyázni magamra és amúgyis te is ott leszel meg nagyapa is!Kérlek apa!
-Nem!Kizárt dolog!Amúgyis Utah elégé messze van,es tudomásaim szerint neked holnapra más dolgodvan!-akkor rájötem hogy anya mindent
elmondott neki,mikor ezt kimonta nem vágott valami megnyúgtató képet.
-Nem érdkele Apa!Én Samel akarok lenni!Nem akarom,hogy baja esen!Apa,Kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek..-éreztem már nem birom a könyörgést de ha nem visznek magúkal akor majd bemászok nagyapa csomagtartójába és ott el leszek amig benem érünk Utah -ba.
-Kicsim,úgy megnyugtatlak ha azt mondom,hogy én hozom el Sam-et és semi de semi bántodása nem esik?-biztam apában,tutam hogy amit ő mond
az mindig úgyvan és tartsa a szavát.
-De...!
-Rendben!-szólt meleg hangon.
-Alice!Kérlek vid haza Renee'-t!
-Oké.máris hozom a kocsit!-szeretem Alice sárga porche-jával száguldozni olyan szabadnak érzed magad benne,nem csoda hogy Alice teljesen
odaig volt érte.
-Vigyázd magadra apa!És hozd visza őt! -majd megöleltem és követem Alicet az udvar fele.


folyt.köv
Read Comments

dátum: 11:32

3 fejezet : Képpeség!


Kedd reggel van,megint suli,igazán nem volt kedvem menni,tegnap anya késön ért haza Charlie nagyapától és nem mentünk vadászni,és már alig birtam szemeim
vérvörösben tükrözötek.Gondoltam átmagyek apúék szobájába,hogy megmondjam apáéknak hogy ien kinézetel nem mehetek iskolába
Beléptem a szobájukba,csak apa volt benn valószinűleg anya elment már megint.Leültem mellé láta a szemeim és seejtete mi baj lehet.
-Kicsim,szomjas vagy?-agodó hangon kérdezte
-Igen apa!szeretném ha ma mennénk vadászni ilyen külsövel nem mehetek iskolába!
-Persze,azonal felöltözöm és máris mehetünk
-Oké!
Kimentem a szobából és az én szobám fele vetem az irányt hogy énis felöltözem.Apával elmentunk Eszak-Kaliforniaban,szeretem azt a helyet.
sok órás vadászat után végre hazaértünk.Dél körül járt már az idő,anya már otthon volt!Apa meg Carlise nagyapával Port Angeles-be készültek
valami fontos dolgot elintézni.Nem akartam egyedül maradni anyával,rosz kedve volt látam rajta hogy nincs nagy kedve társalogni igyhát inkább felmentem
a szobámba.Bele gondoltam ,hogy 1hónap van a szülinapomig Június van ,a suli vége , végree.Egy részböl bántam hiszen nem láthatom mindenap Aaront,Samantha-t meg a többieket igazán fognak hiányozni.Már kiolvastam a 'Romeó és Júliát' amit még anyú ajánlott.Ki üritettem a táskám ,gondoltam elkészitem a házi feladataim amik még maratak föleg matekból és angol ból.Hamarosan aval is készletem,szeretem a matekot anyú meg apú is nagyon jók benne,volt kitöl örökölnöm.Aztán megin kezdett minden unalmasá váni..dörgöt az ég hamarosan a felhökböl eső cseppek hullotak,mit az megszokott volt minden nap Forks ban.
Elég rég óta beszéltem utoljára Jacobal ,hogy érezem már a hiányát gondoltam felhivom,hogy hallghasam a hangját.
A telefont Billy vete fel,furának tünt máskor soha nem vette fel Billy, aggódni keztem...
-Haló,Bella?
-Halo, Billy bácsi? Reneesme vagyok. Jacob?
-Áhh.Szia Nessie ,Jake a szobájában azonal idehivom..
-Oké.
Aggódni keztem kissé de reméltem hogy minden rendben,elég jó idönek tünt ahoz hogy lemegyek La Push-ba biciklivel.
-Szia Nessie!
-Sziaa Jacob!Mivan veled?
-Jól vagyok,köszi. És te?
-Énis.Gondolkotam,hogy lemegyek La Push-ba elég jó idő van,és igazán rég nem találkoztunk.
-Ne haragudj,Nessie de ... most nagyon sok dolgom van és ... nem igazán lenne időm rád.. kérlek ne haragduj!-ahogy kimonta,hogy nem lenne ideje rám valami érzés hasitott belém,úgy éreztem megbántott de mégsem tutam rá igazán haragudni.
-Rendben megértem!
-Köszi Ness!Remélem pénteken talakozúnk már nagyon hiányzol!
-Te is Jake!
-Mennem kel,Még beszélünk!
-Szia!
-Szia!
Fogalmam nem volt mit kezhetnék magamal,La Push ban nem vártak volna szivesen,Jake nek dolga volt és biztos Seth meg a többiek is segitenek neki.Azon gondolkotam,hogy felhivhatná, Aaront hogy elmenyünk valahová talán moziba,de nem gondoltam túl jó ötletlenk mert még a végén túlságosan is elbizza magát.Samantha ő biztosan elvolt foglava a tanulásal,suli vége volt de ő nagyon törekedett,hogy minden jegye kitűnő legyen.Nem tutam,hogy tölcsem el ezt a napot.Lefektütem az ágyamra és a plafont bámultam hirtelen furán keztem érezni magam,mindha egy szekrény dölt volna rám és agyon nyom,nem vetem levegöt felkeltem az ágyamról és talpra áltam majd hirtelen már megint teljesen jól éreztem magam.Kicsit meg iedtem.hogy mi történt de különösebben nem foglalkoztam a dologal.Lementem a konyhába ahol apa szokásához hivően újságot olvasot.
-Szia apa!
-Szia
-Mit olvasol?
-Hirek.. mivel a TV-ben semi érdekesre nem bukantam,és mivel pár év múlva elkel költöznünk új város után nézek!-tutam hogy egyszer majd ezis befog következni de addig még volt pár év szóval most nem igazán törötem evel.
-Értelek.
Oda mentem a mosogatóhoz,apa szolitot hirtelen megfordúltam le vertem egy poharat de nem hallotam hogy le eset volna,oda néztem amere eset a pohat hirtelen megfagytam elfelejtetem lélegezni,éreztem ,hogy el ájúlok ami képtelenség lett volna de ebben a helyzetben nem volt semi sem lehetetlen.Megfagyasztotam a poharat.. a pohár ott csungött a levegöben,nem mozdult ott ált akarcsak a polcra lenne feltéve,nem tutam mihez kezdejk apára néztem,meglepődött arcot vágot nem tutam mire véljem ez a dologot,ekkor eszembe jutott hogy apának és Alice nénikének vannak képeségei meg még Jasper bácsikámnak is, de hát én még csak 14 vagyok
nem jelenkezhet ien korán egy képeség és mégis mi ez? meg fagyasztom az időt? de mégis hogyan?
-Apú!Apú! mi ez?-ijedten közelebb szalatam hozzá miközben mind ketten a levegöben álló pohára bámultunk
-Képesség,drágám!
-15-dik éves leszel,mit tudod én Jasper,Alice és Anyád is rendelkezünk ien képeségekel,de furcsálom hogy ez nem akor jelent meg mikor megszületél
általában igy szokot lenni,véleményem szerint evel a képeségel meg tudod álitani az időt,megfagyazhatsz bármit ami akarsz.-furcsának tünt,most akamikor
amikor suliban vagyok valami kellemetlen órán és nem tudom a leckét meg bénitom az időt és le lesem a helyes feladatokat a melletem ülötől,kissé hülye ötletnek tünt szóval nem is firtatam magamban a dolgot.Nem tünt képtelenségnek ez a képeség,részben örültem részben nem.
-Értem.Meglepett nem gondoltam.hogy majd nekem is lesz akarmilyen képeségem,kissé iesztő.
-Semmi gond kicsim!Ez evel jár !
-Rendben apa! Felmegyek a szobámba megnyúgodni!Kicsit hirtelen jött et a dolog..
-Oké,felküldöm anyád ha hazaért.
-Holvan már megint?-furcsának tünt hogy anyú szinte minden egyes nap elment..valahová elment,minden nap vadászik?
valami nem stimmelt..
-Dolga van!Majd hazaért!-aztán apa újra belemerült az újságába.
Töprengtem egész éjjel azal voltam elfogllva hogy tárgyakat vágtam földhöz majd fagyasztotam meg jó mokának tünt,fedeztem
fel a képeségem egész éjjel evel voltam elfoglalva nem gondoltam az idő múlására csak arra hogy milyen furcsa eza képeség.
Vajon embereket is megtudnék fagyasztani?Apáékat is?Badarságnak tünt,miért is fagyasztanám meg apáékat?Áhh hülyeségeken gondolkodom.
De példaul Aaront igazán lefagyazhatnám néhányszor amikor értelmetlen dolgokal tömi a fejem,amire nem is figyelek és nem is érdekel
de ő mégis mondja... ez az ötlet tetszet.

folyt. köv
Read Comments

dátum: 10:16

2 felyezet : Nosztalgia


Hétfö reggel van és körülbelül egy fél orám van arra hogy elkészüjek a suliba.Tegnap este Charlie hozott haza anyúék azelött már hazaértek.Semmi kedvem nem volt suliba menni,fekütem az ágyamon és olvastam a 'Romeó és Júliát' és arra gondoltam beteget kéne jelentenem.Halk kopogás halatszott ,úgy tetem miha teljesen bellelenék merülve a könyvben és ,hogy menyire érdekelne,érdekelt persze csak nem ebben a korai órában.Apa volt az,odajött hozám megcsokolta a homlokam majd leült mellem:
-Hogy telt a tegnapi napod kicsim?Kicsit sokat voltunk távol,de ezeket a hegyi oroszlánokat magapság nehéz megtalálni..
-Elöre kicsit unalmas volt,de átjött Emmet majd Charlie nagyapa elvitt magaház egykis foci mecs nézésre jóltelt.-nem árulhatam el apának hogy ottvol Jacob és Sam is biztosan roszra gondolt volna.
-Annak örülök,ma az iskolában pár órára kel felmened!Úgyanis elkéresztetelek vadászni megyünk ,már látom a szemeden az éhséget.-valóban elégé éhes voltam,3nappal ezelött etem utoljára állati vért s ez kisé zavaró volt.
-Oké -majd újra homlokon csókolt és az ajtó fele vete az irányt.
-Öltöz kicsim hamarosan elkésel.Ma anyú visz el suliba-örültem hogy anyú visz el az iskolába,vele mindig töbet tutam beszélni akármiról mint apúval..h
tigen női dolgok.Sietve felöltöztem majd leszaladtam a lépcsön odarohantam a konyhába hogy nyomjak egy puszit apa arcára majd kifutotam az udvara és beszáltam a kocsiba.
-Szia drágám!
-Szia anya!
-Nos...hogy telt a tegnapi napod?Charlie val voltál?
-Igen,nagyon jól telt.
-Annak csak örülök!-azon keztem el gondolkodni,hogy valyon megemlitsem anyúnak hogy Jacob-és is ott voltak vagy inkább ne... de úgy éreztem nem
tudok hazudni Bellának.
-Anya...!-szóltam kisé félsz hangon..
-Igen?-szólt gyanakvóan..
-Elkel mondanom valamit..-hirtelen nagyon furcsán éreztem magam-.Nos,tegnap mikor nagyapa házához értünk ottvolt Sam és Jake is,anya szeme hirtelen kitágúlt és még gyorsaban kezdett vezetni mint általában.És hát beszélgetünk,Jacob emlitet valami végzős bulit lent La Push ban.. mindeki ott lesz zene,kaja , meg hasonlók.És hát meghivott,hogy nem-e kisérném el én őt a bálba szóval ,hogy lennéke a párja.
-Megérkeztünk!-szólt Bella idegesen majd kinyitota nekem az ajtót ,hogy szájak ki.
-De anya... én..
-Reneesme,most indúj!Majd ha hazaérsz megbeszéjük az apád jelenlétében!
-De ne anya ,én nem akarom hogy apú is tudjón róla!-éreztem hogy mindját kicsordúl a könny az arcomon ,anya arca ridegebb volt mint valaha
soha nem látam ijenek.
-Semi de!Nyomás az iskolaba,majd este megbeszéjük
-Tökéletes!-becsaptam az ajtót majd a suli bejarata felé haladtam.Roszúl éreztem magam sőt inkább zavartnak,hogy most mit fogok mondani Jake -nek?hogy bocsi Jake de anyú nem enged...mind a kis pisisek,fogalmam nem volt mit mondhatnél Jake nek ha anyúék téleg nem akarnak elegedni majd vele a bálba.
-Hejj Reneesme!-hirtelen megrázkotam az erös hangtól mikor Aaron a fülembe orditot.Aaron Newton volt az egyik legjobb barátom nem volt nagy arc a suliban de áltolánosan mindekivel jobban volt,az apja és anyú is jó barátok voltak,szóval nem furcsa ez a barátság köztünk.Aaron folyton velem volt ,mindig vele mindent meglehetett osztani figyelmes volt,néha peddig tök idegesitő.
-Helló Aaron!Hogy s mint?
-Klaszúl. Jösz velem angolra?
-Miért angolúnk jön?
-Ja!-szeretem az angol orákat a tanárnő szeretett engem igyhát mindig csillagos ötösökel bombázott.
-Van valami elintézni valóm,várj itt azonal jövök!
-Oké-Aaron eltünk egyedül maratam,elkeztem azon gondolkodni hogy Jake mégis mit fog szólni.. nagyon kiborúl ha,nemet mondok?de majd nem fogom
anyúékra kenni biztosan majd rájuk is megharagudna,de volt valami ami nem stimmelt az egészben, miért?miéert volt ez az egész h appa anya és szinte az egész Cullen család gyűlölte Jake-et,kel legyen valami ok valami amit én nem tuhatok,valami amit anyáéke nem akarnak nekem elmondani valami.A gondolkodásom azonal abbamaradt mikor a folyosó másik végén meglátam a mindig mosolygós Samanthat,Ő volt a legjobb barátnöm.Aranybarna szemei voltak,Hosszú szöke haja ,gyönyörű mosolya mely allat fogai fehéren viritottak csinos volt és jól öltözött mindig.Samatha volt a suli egyik legnépszerüb csaja mindenki odáig vlt érte de Samathat semi más nem érdeklte csak a tanulás meg hogy orvosira kerüljön.
-Heyy Ness'!
-Hey Sam!
-Na mi van?
-Mivel mi lenne?-úgy tetem miha semiröl sem tudnék..
-Letörtnek tünsz mond mi bánt?-Samatha ismer a legjobban,ő volt az egyetlen ember Bellán és Edwárdon kivül aki minden egyes dolgomat tuta,
úgy ismert akár csak a testvérem lenne
-Áhh semi,csak...
-Reneesme!Reneesme!Reenesme!-már távolbol felismertem Aaaron üvöltözö hangját..
-Mi az?
-Ezt neked hoztam!-egy csokor vérvörös rózsával ált a kezében a suli folyosolya közepén amit nekem hozott, meglepetem bámultam Aaront majd utána a viragot
nem tutam hogy most mit kellene kezdenem vele,lehet hogy csak azért hoszta hogy elmondjam a véleményem hogy milyen vagy akármi,de miért venne nekem Aaron virágot? semmi konkrét oka nem volt hogy rám kölcse a pénzt,minha pár éve anya valami olyant mesélt volna h Aaron apja Mike Newton ő belé is volt esve és sokat probálkozott anyánál,de apa hamar elcsábitota anyút magamban nevetem ezen.
-Aaron!Én ez nem fogadhatom el ez ez.. gyönyörű de... nem tehetem!
-Dehogynem Renee' neked hoztam,kérlek fogad el!-nem tutam mihez kezdjek hirtelen Sam-re pillantotam akinek az arca vérvörös volt de nem azért mert anyira szégyelte magát hanem mert probálta viszatartani a kitörö nevetését.
-Oké-elvetem a virágot Aarontól majd ő ezt egy nagy mosolygásal megköszönte.
-Angolon Talalkozunk!
-Szia Renee'!
Legszivesebben eben a percben elástam volna magam,ahogy a folyoson lévő többi diák engem bámult,
és melletem hirtelen nagy vihogás tört ki,csak Sam volt az aki már nem birta tovább bentartani a nevetését.
-Ez eszméletlen volt Ness'!
-Igazén vicces vagy Samatha!Mit kezdjek evel a rószáva?ha nem fogatam volna el biztos vagyok benne hogy megsértödött volna.
-Na és akor!Ne hord a sziveden úgy minden halandó érzését picim!-hirtelen azon gondolkoztam hogyha Sam tudná hogy nekem a szivem rég nem használatos valyon mit szólna?elégé hülyén hangzott ez a hasonlat..kisé megborzongtam.
Eltelt az angól óra.Utána már hazamehetem nem birtam tovább nagyon éhes voltam.Gyalog indultam haza mert se apú se sneki nem jött utánam,biztosan a reggeli incidens miatt anyú ugydöntött hogy joblesz ha szelöztetem a fejem kisé.Elégé hoszúnak tünt az út hazafelé,sokat mentem de nem voltam elfáradtam,csak már nagyon éhes voltam.Beértem a hazba a csokor rózsát libegtetem a kezemben majd levágtam az előszobában lévő asztalra.Elég hangosan tetem le a cucaim majd apa termett ott meletem hirtelen!
-Szerbusz Nessie!
-Szia Apa!-Montam kisé elkeseredett hangon,de ez nem volt anyira észrevehető..
-Nocsak ,nocsak virág hm.. gyönyörű virágot a virágnak!Titkos hodoló kicsim?Tudod nagyon vigyáz a mai.....-Utáltam mikor ki oktatott apú mivel lassan már 150éve él
elégé régi modú volt,sokat magyarázott a mai fiatalságról ,fogalmam nem volt h ő mien lehtett annak ideén ember ként.
-Apaaaaa nem!Ne kezd!Csak Aarontól kaptam csak egy gesztús volt..
-Ez a Newton gyerek kitesz magáért csúpa apja fia!-majd halványan de jól láthatóan rám mosolygot és elment..
Anyát kerestem ,hogy hol lehet valyon nem tálalt ki apának a Jake-es úgyröl?kiváncsi vagyok hogy fogja majd elöadni! nagyon remélem hogy apa majd melletem lesz és elmehetek Jacobal.Egész nap ezen rágtam magam pedig tutam,hogy igazán nem kellene,nem volt értelme ami lesz az lesz.Felmentem a szobámba elkeztem olvasni
a 'Romeó és Júliát' ami még a reggel keztem el... nem igazán tutam a könyvre koncentrálni,igazábol csak azért keztem olvasni hogy elüsem valamivel az időt.Már szürkület volt hamarosan besötétedet és én még mindig csak Jacobra gondoltam és arra hogy hamarosan itt a nagy nap ,és én még mindig nem tudom a végleges vélaszt arra hogy anyúék elengedneke Jacobal a bálba.Amióta Jacob csak meghivot,csak erre tutam koncentrálni minden nap rá gondoltam
még a suliban is ,arra hogy milyen lesz a bál vele és mi fog történi,ahogy telt az idő már nem úgy gondoltam Jacobra mint egy szimpla barátra,túl sokat járt az eszembe nem szabadott volna.
-Zavarlak édesem?-anya volt az a szobám ajtajából kukucskált be..
-Nem dehogyis!Gyere be!
-Nos,kicsim gondolkotam ezen a Jacob-os dolgon!-és lesütöte a fejét majd újra a szemembe nézet.
-És? eldöntöted ,hogy nem mehetek és bemesélted apúnak is?Anya kérlek 2hónap múlva 15leszek,nem vagyok gyerek szeretnél elmeni Jake el
nem fog bántani,nem lesz baj nem lesz semmi,anya biz bennem.-a hangom megremeged,nem tutam mit kezdeni magamal,olyan volt mindha könnyeznék..
-Tudom!Reneesme' kicsim,persze tudom Jake nem fog bántani de...
-Anya semi de!Kérlek!Kérlek!-enyhe könyörgés halatszot a hangomban,reménykedtem hogy azt mondja igen jó Nessie menycsak de tutam túl
más volt anya hogy ien konkrátan ki mondja a dolgokat.
-Mikor is lesz ez a bál?
- Pénteken!
-Ouu ... és La Push-ban?
-Igen anya hol máshol?
-Értem...-hangja most valahogy másnak tünt ,olyan megnyügtató volt..
-Figyej kicsim, még átgondolom meg osztom apával és mindent megbeszélünk ,péntekig még van némi idő ,hiddel majd a döntésünket
te sem fogod megbáni!
-Kösz anya!Megnyúgtató!
Befele fordultam az ágyamban.Anya halkan kiment.Mérges voltam dühös,hogy miért olyan igaságtalan az élet?Vajon mit fognak dönteni,
remélem azt ami nekem a legjobb ,igazán csak ök tudják hogy mi igazán jó nekem.Újra elövetem a kedvenc könyvem és elkeztem olvasni
telt az ,pár percel vagy talán pár órával késöbb már sütött a nap reggel volt,egy új nap kezdete megin valami új.Azon keztem el gondolkodni
hogy a mai napon történi fog valami,amitöl egy percalat megváltozik minden?Reméltem ,hogy nem és hogy ez a nap jobb lesz mint a többi.

folyt.köv
Read Comments
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)