Mindjárt ittvolt az idő , a bál ideje ,hogy Jacob értem jön és elvisz La Push - ba még mindig nem voltam biztos abban ,hogy elmenyeke vagy sem de tutam , hogy Jacob a legjobb barátom és nem szeretném ,hogy megharagudjon rám hiszen ő nagyon fontosh számomra.Anyú régi tükre elé áltam ,néztem magam és azon gondolkodtam ,hogy mit kezdjek magamal , még volt kb 1 órám addig amig Jacob értem jött,rende kellet magam szednem.Imádtam a ruhám , olyan szép kék volt és jól is ált rajtam. Felvetem a ruhám és bámultam a tükörben maggam körülbelül olyan ötpercen keresztül.Majd meg igazitottam a hajam kiengetem,anyira hosszú volt eddig nem is figyeltem
hogy hogy megnőt a vörös fürtjeim,csak úgy hullotak le a derekamhoz.Nagyon tetszetem magamnak,ez a pillanat ritkavoltmikor ezt montam magamról de ez a ruha teljesen megszabott.
-Zavarok ? -szólt nagyapa az ajtó mögül.
-Dehogyis, gyere csak!
-Nessie...ez a ruha.. gyönyörü vagy,akárcsak Bella..minha őt látnám!-a hangjában elérzékenyülés volt
és meglepedség mivel Charlie nagyapa úgy tuta már egész kiskorom óta ,hogy Apa unokahuga vagyok
és a szüleim meghaltak és most ők nevelnek fel.
-Köszönöm!
-Nos szed ösze magad,Jacob meg érkezet és lent vár rád!
-Micsoda ? Máris ittvan ? -nem gondoltam volna ,hogy ilyen hamar megérkezik.
-Hát bizony ittvan úgyhogy siess kölyök!
-Oké!
Hirtelen azt sem tutam ,hogy most mit is kelene csinálnom ? Most mi következik ? minha megszakadt volna a film a fejemben,
de tutam ,hogy Jake lent vár..rám,most keztem igazán lámpalázas lenni.
Öszeszetem magam és elindultam lefelé a lépcső alján már ott ált Jake egy hatalmas
mosolyal az arcán és egy gyönyörű virágal a kezében.Mivel Charlie kifejezeten szerete
Jake-et nem igazán aggodot amiatt,hogy talán bajom eshet.
-Gyönyörű vagy Nessie! -Kösz Jake! -lehet elpirultam,ami voltakép lehetetlen volt de mégis úgy éreztem hogy totál bénen festhetek.-Nos indulás , vár rátok a buli ! -Charlie nem volt jó szolnokló,vagyis inkább nem találta a megfelelő szavakat .. ebben az esetben.
-Igenn Charlie már megyünk is!
-Jó szorakozást kölyök!
-Kösz!
Jacob kocsival jött kinyitota nekem az ajtón persze ,hogy ő vezetett én szokás szerint az anyós ülésen ültem.Szeretem
mikor Jake vezetett úgy száguldotunk akár egy sas szeretek körbe kereken furikázni autóval.Jacob nem igazán volt
beszédes kedvében,úgytünk zavarban van vagy nem is tudom,fura volt én akartam elöre megszólalni de vártam hátha
kinyög valamit.De semi aztán megszólaltam.
-És a többiek már ottvanak ?
-Hol ? -öszezavarodotnak tünt.
-Hát a bálba Jake,.....-furcsáltam,hogy éppen a bálba tartunk és nem tudja,hogy miről beszélek,hirtelen gyorsaban kezte nyomni a gázt.
-Jake minden rendben van ?
-Igen,persze -és eröltete mosolygásal rám vigyorgott.
Nem telt el sok idő meg is érkeztünk La Push ba.Nem láttam igy a partot soha,fények mindenhol
hatalmas tűz körülöte tánc,zene minden volt ami egy jókora 'vérfarkasos' bálhoz kel.Elöször Billyt
látam meg amint Sue val éppen eszeveszetül nevetnek valamin.Elöször értelmetlenek találtam
hogy ők mit keresnek egy végzős bálon de rájötem,hogy ők mind egy család és miért
is maradnának ki egy nagy buliból.Jacob kinyitota nekem az ajtót és kiszáltam az autóbol.Ahogy kiszáltam
Seth és Embry már melletem voltak.
-Helló Nessie!-szólt Seth egy hatalmas boldog mosolyal az arcán.
-Szia Nessi! - monta Embry
-Helló fiúk! Na milyen a buli ?
-Még elsem kezdödött,de anyi biztos a kaja oltári! -és Seth szájából hullotak ki a kenyérmorsza darabok,én és Embry hangosan nevetünk.
-Gyere Nessie ,menyünk oda mi is! -monta Jake de hangja most inkább komor volt mint vidám.
-Helló Billy!
-Héé Nessie! Nagyon csinos vagy ma! - kacsinot felém Billy.
-Köszönöm! Őn sem panaszkodhat!
-Áhh..Hozom a formám! -mindig is csodáltam Billyt,hogy milyen boldog volt mindig
miközben élete hátralevő részét toloszékben tölti.
Jacob elkisért a tábor tűzig aztán eltünt szememl probáltam követni de nem látam,úgy vetem
észere valami nagyon zavarja.Talán én nem voltam neki elég csinos.
-Héééé Nessie! - orditotta Jared miközben közvetlenül a hátam mögött volt.
-Helló!
-Nagyon csini vagy ma! Jacob-ot kiséred ?
-Igen,őt de eltünt... - lehet,hogy csak én vetem észre de a hangom kissé elcsuklot.
-Biztosan ideges , végülis ittvagy nem de ?
-Ezt meg hogy érted ? Azért ideges mert ittvagyok ?
-Nessie, tudod ő az őrzöd mióta csak megszületél melleted van és a bevésődés...tudod.. - és már nem fejezte be a mondatot.
Akkor keztem el gondolkodni,hogy a bevésődés menyi mindent jelenthet,az hogy Jacob már kissbaba
korom óta szeret engem , és énis őt de ... de ez eddig nem volt meg elevenedve vagyis
féltem ,hogy anyáék mit gondolnak ,de mostmár értem.
Elkeztem szaladni a sürü fák között a ruhám csupa sár lett,remek most aztán biztosan
nézhetem ki valahogy.De nem érdekelt mert Jake et kerestem,hogy kérdezek meg töle
pár dolgot.Nem telt el sok idő oda értem a Black -ék ős régi házukhoz Jacob ott ült a tornácon,
szerintem hallota,hogy megyek de nem pillantot fel nem tutam elkébzelni sem
hogy mi a gond.Valyon a bevésődés az ami bántja ?enyire ? nem nem hittem ebben..
-Hé Jake!
-Szia Nessie!
-Jólvagy ? - leültem mellé a tornácra nem törödve azzal ,hogy a ruhám öszekoszolom.
-Nem! -ez a kijelentés most nagyon biztosan hangzott,minha most elmondaná
hogy mi is az ami bántja pont ma, egy hete készülök erre a napra és pont ma megy
el a kedve mindentöl nem hiszem el.
-Mi a gond Jake ?! Tudod nekem bármit elmondhatsz en... -aztán nem tutam befejezni a mondatot.
-Figyej Ness! -rám nézet hatalms barna szemeiben csalódotság és fájdalom tükrözödött.
- Tudod én ... ! Most befejezem az iskolát Billy fősulira akar küldeni Colorádóba és
tudod Colorádó nincs a szomszédban elég messze van és ... ott bentlakásban lennék
és... nem lenne értelme miért hazajönnöm ,persze tudod szaladva minimum 30 perc és
itthon lennék ,de túl veszélyes és Billy minden álma az ,hogy Colorádóban tanulhasak
tovább ez neki olyan fontos lenne,de én Nessie én nem tudlak itthagyni én nem tudok
nélküled élni!Nessie ez az utolsó esténk együt!
-Jake , ne mondj iet én... odafogom vitetni magam apával vagy Charlieval én nem engedem
hogy csak igy elmeny és ... -a mondatok már nem tutam befejzni hangom teljesen
elcsuklot és kétségbe voltam esve.
-Shhhhhh.... Még ittvan ez a mai este számunkra Ness és jól érezhetjük magunkat
együt a többiekel jólesz meglátod.
-De Jake én... -és most kikelet volna nyögnöm ,hogy szeretem és hogy nem akarom
hogy elmenyen de nem mertem ,semiképp nem tutam megszólalni sem.
-De a ... de a bevésődés...- Jacob szeme kitágult nagy barna szemei könybe lábatak
és éreztem hogy a sziva egyre hangosaban dobog csak nézet a nagy szemeivel
és nem tudott megszólalni sem.Olyan kábultnak éreztem magam a nagy csend
közepete eszembe jutot néhány sor már fogalmam sincs meik irótol
de nagyon talált ehez a helyzethez : "Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad..." ienekn gondolkodok miközben Jake krokodil könnyei folynak le gyönyörü bronz szinü arcán.
- Tudom Nessie , Én tudom , ....
-Jake ne ... ne tedd ezt velem ! mi lesz velem nélküled ? én hogy éljek igy ? ... -zokogni keztem
meglepödtem magamon félig ember voltam de volt néhány helyzet amikor nem tutam sirni
most igen, a könnyeim csak úgy zudúltak lefelé.
-Ne sirj Nessie!
És ekkor melleg és puha ajkait az enyémhez közel nyomta éreztem ahogy a teste melege áthataol a börömön és engem is elönt a forroság a szivem a torkomban volt,éreztem hogy ki ugrik a helyéröl
abban a percben amikor Jacob megcsókolt.
Milyen emberfölötti gyönyör is áradhat el szíveken, mikor az ajkak először találják meg egymást, mikor a négy kar ölelkezése egyetlen lénnyé forraszt össze, egyetlen királyian boldog lénnyé két egymásba őrült emberi lényt. Nem akartam ,hogy vége legyen,nem akartam elveszteni őt
aki sokat jelentett nekem , féltem hogy elfejet és talán soha többé nem látom öt viszont.
-Ideje menned ...! -szólt Jake és ajkait elkapta az enyémtöl ..
-De én csak most...
-Nessie! Kérlek! Igy neked is könnyebb lesz akárcsak nekem..
-Meny! Billya hazavisz!
-Szeretlek Nessie! -és még eny hatlamas krokodil könny csordult végig at arcán...
-Énis szeretlek Jake ! -eddig soha nem éreztem igy ,éreztem hogy a mellkasom ketté hasad, fájt...
Aztán elengedett és ő továbra is ott ült a tornácon fejét a kezébe temete én meg zokogva sétáltam ki az erdőbol a part felé gondoltam nem is szólok Billynek ,hogy vigyen el de ha apáék megtuták volna
hogy egyedül mentem haza biztosan kicsináltak volna.Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.
foly.köv
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése