Emmet bácsikám azonal ki is találta,hogy nézünk mecset a TV-ben majd
elmehetnénk vadászni mivel a mecs sem volt már
annyira érdekes.Jóvolt Emmet bácsikámal lenni mert ő soha nem kérdezet Jacob-ról,
vagy valaki olyanról
akiről eszembe jutot volna ,
vele mindig lehetet beszélni minendről több esetben inkább nevetni mert ő folyton nevetetett
amolyan 'móka mester' volt.Mire hazaértünk már szürkület volt és persze csurom vizesek voltunk,
Esme nagyi már egy nagy maflásal fogata Emmet-et ,hogy miért nem mentünk kocsival és, hogy ien felelötlen, persze nem birtam ki nevetés nélkül aztán végül mind hárman egyszere keztünk nevetni.Nyólc óra körül,úgy döntötem,hogy hazamegyek és lefekszem elégé fárasztó volt ez a mai nap.Emmet haza akart vinni kocsival de egykis esti séta most igazán jóljött.Elindúltam hát a házunk felé,az ösvényen a sürü fák közöt.Egyedül voltam tutam,hogy ilyenkor csak Jake re fogok gondolni és igen azon töprengtem ,hogy elkéne felejtenem de...Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet.
Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt.
Nekem maradt,ottvolt anyú meg apa a többiek Aaaron ,Samantha meg Becky,
de egyvalakit elvesztetem és az Jacob volt és amikor
erre gondoltam egy köny kiesett a szememböl és a
mellkasomban újra elötört a fájdalom,égetett nem kaptam levegöt ha csak arra gondoltam
,hogy Jake elment.Kis idő múlva beértem a házba már kilenc óra is elmúlt
anyúék nem voltam a konyhába feltételezem már alszanak,
halkan lábújjhegyen felmentem a szobámba majd lefeküdtem.
Reggel hatalmas zajra ébretem fel,kinéztem az ablakon és apa valami nagy izét bügykölt de jelzem
a keze meg az arca korom fekete volt,fogalmam sem volt,hogy mit szerel gondolom valami kocsi motrot vagy hasonlót.Lementem,hogy nézem meg mit csinál.
-Helló apa,te meg mi a fenét csinálsz?
-Szia Ness...-és ekkor az olaj a motorból az arcába fröcskölt,nem tutam megállni,hogy ne nevesek ezen.
-Apa ,hogy nézel ki javitotál te valaha már autó motrot?-majd kuncogni keztem.
-Nem igazán,csak nem akartam szerelöhöz vinni gondoltam megoldom én magam de.. ez nem nagyon jött ösze! -majd rám nézet és egy
hatalmasat mosolygot.
-Jobblesz a felmész és megmosakodsz, és nem folytatod ezt a 'szerelést' ! -majd az irányt a ház fele vetem.
-Igazad van.
-Szia mami!-Anya a konyhában ült odamentem és az arcát megpusziltam mosolygot egy nagyot.
-Szia Reenesme ! Hogy alutál?
-Alutam volna jobban is ha Apa nem kez zajongni,mivel szerelt minha értene hozá!-majd gúnyosan kuncogni keztem.
-Egyáltalán nem vicces kisasszony,én csak hasznosá akartam tenni magam!
-Tudom drágám de amihez nem értesz aval nincs értelme törödni!
Aztán Anya odament és megcsókolta Apa olajos száját,fúj utáltam mikor 'romantikáztak' ketten az anyira ódivatú volt. Felöltöztem és már megint azon gondolkotam hogy mit csinájak fogtam magam és átmentem Esme nagyiékhoz csak nagyi volt otthon a töbiek gondolom elmentek vadászni.Lementem az alaksorba és elkeztem zongorázni Apa ősrégi de nagyon klasz zongoráján.
Megin hiányérzetett éreztem de most nem gondoltam ő rá,akinek a nevét nem fogom
kiejteni mert a hallatán a szivem hasit egy nagyot. És akkor ara gondoltam ,hogy ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.
Mostis pontosan emlékszem,menyit voltam vele mindig melletem volt vigyázott rám,ő volt a mindenem.
De nem gondolhatam erre hogy végleg elhagyot,elment mert kötelesége tovább tanúlni énis elmegyek majd mikor ott lesz az idő.
folyt.köv
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése