Hétfö reggel van és körülbelül egy fél orám van arra hogy elkészüjek a suliba.Tegnap este Charlie hozott haza anyúék azelött már hazaértek.Semmi kedvem nem volt suliba menni,fekütem az ágyamon és olvastam a 'Romeó és Júliát' és arra gondoltam beteget kéne jelentenem.Halk kopogás halatszott ,úgy tetem miha teljesen bellelenék merülve a könyvben és ,hogy menyire érdekelne,érdekelt persze csak nem ebben a korai órában.Apa volt az,odajött hozám megcsokolta a homlokam majd leült mellem:
-Hogy telt a tegnapi napod kicsim?Kicsit sokat voltunk távol,de ezeket a hegyi oroszlánokat magapság nehéz megtalálni..
-Elöre kicsit unalmas volt,de átjött Emmet majd Charlie nagyapa elvitt magaház egykis foci mecs nézésre jóltelt.-nem árulhatam el apának hogy ottvol Jacob és Sam is biztosan roszra gondolt volna.
-Annak örülök,ma az iskolában pár órára kel felmened!Úgyanis elkéresztetelek vadászni megyünk ,már látom a szemeden az éhséget.-valóban elégé éhes voltam,3nappal ezelött etem utoljára állati vért s ez kisé zavaró volt.
-Oké -majd újra homlokon csókolt és az ajtó fele vete az irányt.
-Öltöz kicsim hamarosan elkésel.Ma anyú visz el suliba-örültem hogy anyú visz el az iskolába,vele mindig töbet tutam beszélni akármiról mint apúval..h
tigen női dolgok.Sietve felöltöztem majd leszaladtam a lépcsön odarohantam a konyhába hogy nyomjak egy puszit apa arcára majd kifutotam az udvara és beszáltam a kocsiba.
-Szia drágám!
-Szia anya!
-Nos...hogy telt a tegnapi napod?Charlie val voltál?
-Igen,nagyon jól telt.
-Annak csak örülök!-azon keztem el gondolkodni,hogy valyon megemlitsem anyúnak hogy Jacob-és is ott voltak vagy inkább ne... de úgy éreztem nem
tudok hazudni Bellának.
-Anya...!-szóltam kisé félsz hangon..
-Igen?-szólt gyanakvóan..
-Elkel mondanom valamit..-hirtelen nagyon furcsán éreztem magam-.Nos,tegnap mikor nagyapa házához értünk ottvolt Sam és Jake is,anya szeme hirtelen kitágúlt és még gyorsaban kezdett vezetni mint általában.És hát beszélgetünk,Jacob emlitet valami végzős bulit lent La Push ban.. mindeki ott lesz zene,kaja , meg hasonlók.És hát meghivott,hogy nem-e kisérném el én őt a bálba szóval ,hogy lennéke a párja.
-Megérkeztünk!-szólt Bella idegesen majd kinyitota nekem az ajtót ,hogy szájak ki.
-De anya... én..
-Reneesme,most indúj!Majd ha hazaérsz megbeszéjük az apád jelenlétében!
-De ne anya ,én nem akarom hogy apú is tudjón róla!-éreztem hogy mindját kicsordúl a könny az arcomon ,anya arca ridegebb volt mint valaha
soha nem látam ijenek.
-Semi de!Nyomás az iskolaba,majd este megbeszéjük
-Tökéletes!-becsaptam az ajtót majd a suli bejarata felé haladtam.Roszúl éreztem magam sőt inkább zavartnak,hogy most mit fogok mondani Jake -nek?hogy bocsi Jake de anyú nem enged...mind a kis pisisek,fogalmam nem volt mit mondhatnél Jake nek ha anyúék téleg nem akarnak elegedni majd vele a bálba.
-Hejj Reneesme!-hirtelen megrázkotam az erös hangtól mikor Aaron a fülembe orditot.Aaron Newton volt az egyik legjobb barátom nem volt nagy arc a suliban de áltolánosan mindekivel jobban volt,az apja és anyú is jó barátok voltak,szóval nem furcsa ez a barátság köztünk.Aaron folyton velem volt ,mindig vele mindent meglehetett osztani figyelmes volt,néha peddig tök idegesitő.
-Helló Aaron!Hogy s mint?
-Klaszúl. Jösz velem angolra?
-Miért angolúnk jön?
-Ja!-szeretem az angol orákat a tanárnő szeretett engem igyhát mindig csillagos ötösökel bombázott.
-Van valami elintézni valóm,várj itt azonal jövök!
-Oké-Aaron eltünk egyedül maratam,elkeztem azon gondolkodni hogy Jake mégis mit fog szólni.. nagyon kiborúl ha,nemet mondok?de majd nem fogom
anyúékra kenni biztosan majd rájuk is megharagudna,de volt valami ami nem stimmelt az egészben, miért?miéert volt ez az egész h appa anya és szinte az egész Cullen család gyűlölte Jake-et,kel legyen valami ok valami amit én nem tuhatok,valami amit anyáéke nem akarnak nekem elmondani valami.A gondolkodásom azonal abbamaradt mikor a folyosó másik végén meglátam a mindig mosolygós Samanthat,Ő volt a legjobb barátnöm.Aranybarna szemei voltak,Hosszú szöke haja ,gyönyörű mosolya mely allat fogai fehéren viritottak csinos volt és jól öltözött mindig.Samatha volt a suli egyik legnépszerüb csaja mindenki odáig vlt érte de Samathat semi más nem érdeklte csak a tanulás meg hogy orvosira kerüljön.
-Heyy Ness'!
-Hey Sam!
-Na mi van?
-Mivel mi lenne?-úgy tetem miha semiröl sem tudnék..
-Letörtnek tünsz mond mi bánt?-Samatha ismer a legjobban,ő volt az egyetlen ember Bellán és Edwárdon kivül aki minden egyes dolgomat tuta,
úgy ismert akár csak a testvérem lenne
-Áhh semi,csak...
-Reneesme!Reneesme!Reenesme!-már távolbol felismertem Aaaron üvöltözö hangját..
-Mi az?
-Ezt neked hoztam!-egy csokor vérvörös rózsával ált a kezében a suli folyosolya közepén amit nekem hozott, meglepetem bámultam Aaront majd utána a viragot
nem tutam hogy most mit kellene kezdenem vele,lehet hogy csak azért hoszta hogy elmondjam a véleményem hogy milyen vagy akármi,de miért venne nekem Aaron virágot? semmi konkrét oka nem volt hogy rám kölcse a pénzt,minha pár éve anya valami olyant mesélt volna h Aaron apja Mike Newton ő belé is volt esve és sokat probálkozott anyánál,de apa hamar elcsábitota anyút magamban nevetem ezen.
-Aaron!Én ez nem fogadhatom el ez ez.. gyönyörű de... nem tehetem!
-Dehogynem Renee' neked hoztam,kérlek fogad el!-nem tutam mihez kezdjek hirtelen Sam-re pillantotam akinek az arca vérvörös volt de nem azért mert anyira szégyelte magát hanem mert probálta viszatartani a kitörö nevetését.
-Oké-elvetem a virágot Aarontól majd ő ezt egy nagy mosolygásal megköszönte.
-Angolon Talalkozunk!
-Szia Renee'!
Legszivesebben eben a percben elástam volna magam,ahogy a folyoson lévő többi diák engem bámult,
és melletem hirtelen nagy vihogás tört ki,csak Sam volt az aki már nem birta tovább bentartani a nevetését.
-Ez eszméletlen volt Ness'!
-Igazén vicces vagy Samatha!Mit kezdjek evel a rószáva?ha nem fogatam volna el biztos vagyok benne hogy megsértödött volna.
-Na és akor!Ne hord a sziveden úgy minden halandó érzését picim!-hirtelen azon gondolkoztam hogyha Sam tudná hogy nekem a szivem rég nem használatos valyon mit szólna?elégé hülyén hangzott ez a hasonlat..kisé megborzongtam.
Eltelt az angól óra.Utána már hazamehetem nem birtam tovább nagyon éhes voltam.Gyalog indultam haza mert se apú se sneki nem jött utánam,biztosan a reggeli incidens miatt anyú ugydöntött hogy joblesz ha szelöztetem a fejem kisé.Elégé hoszúnak tünt az út hazafelé,sokat mentem de nem voltam elfáradtam,csak már nagyon éhes voltam.Beértem a hazba a csokor rózsát libegtetem a kezemben majd levágtam az előszobában lévő asztalra.Elég hangosan tetem le a cucaim majd apa termett ott meletem hirtelen!
-Szerbusz Nessie!
-Szia Apa!-Montam kisé elkeseredett hangon,de ez nem volt anyira észrevehető..
-Nocsak ,nocsak virág hm.. gyönyörű virágot a virágnak!Titkos hodoló kicsim?Tudod nagyon vigyáz a mai.....-Utáltam mikor ki oktatott apú mivel lassan már 150éve él
elégé régi modú volt,sokat magyarázott a mai fiatalságról ,fogalmam nem volt h ő mien lehtett annak ideén ember ként.
-Apaaaaa nem!Ne kezd!Csak Aarontól kaptam csak egy gesztús volt..
-Ez a Newton gyerek kitesz magáért csúpa apja fia!-majd halványan de jól láthatóan rám mosolygot és elment..
Anyát kerestem ,hogy hol lehet valyon nem tálalt ki apának a Jake-es úgyröl?kiváncsi vagyok hogy fogja majd elöadni! nagyon remélem hogy apa majd melletem lesz és elmehetek Jacobal.Egész nap ezen rágtam magam pedig tutam,hogy igazán nem kellene,nem volt értelme ami lesz az lesz.Felmentem a szobámba elkeztem olvasni
a 'Romeó és Júliát' ami még a reggel keztem el... nem igazán tutam a könyvre koncentrálni,igazábol csak azért keztem olvasni hogy elüsem valamivel az időt.Már szürkület volt hamarosan besötétedet és én még mindig csak Jacobra gondoltam és arra hogy hamarosan itt a nagy nap ,és én még mindig nem tudom a végleges vélaszt arra hogy anyúék elengedneke Jacobal a bálba.Amióta Jacob csak meghivot,csak erre tutam koncentrálni minden nap rá gondoltam
még a suliban is ,arra hogy milyen lesz a bál vele és mi fog történi,ahogy telt az idő már nem úgy gondoltam Jacobra mint egy szimpla barátra,túl sokat járt az eszembe nem szabadott volna.
-Zavarlak édesem?-anya volt az a szobám ajtajából kukucskált be..
-Nem dehogyis!Gyere be!
-Nos,kicsim gondolkotam ezen a Jacob-os dolgon!-és lesütöte a fejét majd újra a szemembe nézet.
-És? eldöntöted ,hogy nem mehetek és bemesélted apúnak is?Anya kérlek 2hónap múlva 15leszek,nem vagyok gyerek szeretnél elmeni Jake el
nem fog bántani,nem lesz baj nem lesz semmi,anya biz bennem.-a hangom megremeged,nem tutam mit kezdeni magamal,olyan volt mindha könnyeznék..
-Tudom!Reneesme' kicsim,persze tudom Jake nem fog bántani de...
-Anya semi de!Kérlek!Kérlek!-enyhe könyörgés halatszot a hangomban,reménykedtem hogy azt mondja igen jó Nessie menycsak de tutam túl
más volt anya hogy ien konkrátan ki mondja a dolgokat.
-Mikor is lesz ez a bál?
- Pénteken!
-Ouu ... és La Push-ban?
-Igen anya hol máshol?
-Értem...-hangja most valahogy másnak tünt ,olyan megnyügtató volt..
-Figyej kicsim, még átgondolom meg osztom apával és mindent megbeszélünk ,péntekig még van némi idő ,hiddel majd a döntésünket
te sem fogod megbáni!
-Kösz anya!Megnyúgtató!
Befele fordultam az ágyamban.Anya halkan kiment.Mérges voltam dühös,hogy miért olyan igaságtalan az élet?Vajon mit fognak dönteni,
remélem azt ami nekem a legjobb ,igazán csak ök tudják hogy mi igazán jó nekem.Újra elövetem a kedvenc könyvem és elkeztem olvasni
telt az ,pár percel vagy talán pár órával késöbb már sütött a nap reggel volt,egy új nap kezdete megin valami új.Azon keztem el gondolkodni
hogy a mai napon történi fog valami,amitöl egy percalat megváltozik minden?Reméltem ,hogy nem és hogy ez a nap jobb lesz mint a többi.
folyt.köv
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése