RSS

2009. június 26., péntek

4 fejezet : A bonyodalom

Csütörtök van még egy nap a bálig és én még mindig nem tudom a pontos választ hogy elmeheteke Jake-el a bálba vagy sem.Suliba készültem
mint minden egyes nap a hétköznapjaimban,még 1 hét volt a sulibol teljes megkönyebülést éreztem,hogy nem kel Aaron-t látnom minden egyes nap,de azért Samantha nagyon fog hiányozni.Ma a suliba apú vitt el,tudomásaim szerint anyú megint nem volt otthon vagy még mindig nem ért haza apa elég feszült volt, egész végig
siri csendben ültünk a kocsiban.Elköszöntem töle majd kiszáltam a kocsibol.Nagy meglepetésemre egy nagyon régi barátom várt már a bejarat elött Becky Treble volt az még oviban volt a legjobb barátom de ő meg a családja elköltöztek Kansas-be és azóta nem is látam ött.
-Heyy Renessme!
-Becky?
-Igen kisanyám én vagyok,de örülök hogy újra látlak kiscsaj!-majd szorosan megölelt,Becky mindig kedves és figyelmes lány volt,és ami a szivén az a száján
mindig megmonta mindekinek a véleményét.
-Te meg,hogy hogy kerülsz ide?
-Apa kapott munkát itt Forks-ban úgygondoltuk jobb lenne ide viszakoltözni,Kansas-ben sem volt rosz
de már igazán hiányzott ez a Forksi levegö.
-Értem.nagyon örülök hogy ittvagy Beck!
-Énis.
-És mi újság? jó ez a suli? Apa szerint a legjobb suli egész Washington Államban.-hát igen a forksi főiskola elégé hires nevet szervezz magának
de attól eltekintvve elég átlagos iskola volt.
-Igen klasz,igazán jó suli !
-Óóóuu... értem.Ez remek.Na megyek még bekeé mennem az igazgatóságra.Késöbb még öszefutunk Baby.-majd két puszit lehelt az arcomra.
-Oké,Szia
Megkönyebültem éreztem magam ,hogy még nem találkoztam Aaronal szerencsére az első két óránk nem volt úgyanaz de szünetekben
mindig megtaláltuk egymást,vagyis inkább mindig ő talált rám.Reméltem ,hogy minél hamarabb öszefutok Samanthaval ,hogy elmeséjem neki
a jó hirt ,hogy ki jött ide,bár az igazat megvalva Sam nem igazán csipte Becky-t mát gyerek korunk óta nem nagyon csipik egymást,de hátha most
enyhülnének a kedéjek.Az első órám Matek volt,mikor vége lett az órának az ebédlöbe mentem hogy megkeresem a többieket az asztalunknál
csak páran ültek név szerint :Carl,Audry,Kate és Nina na meg persze Aaron Newton.
Nem látam Sam-et ezért gondoltam megyek is meg keresni,de nagy szerencsémre Aaron már meglátott és oda hivott az asztalhoz
hiába elenkeztem,hogy dolgom van muszály volt odamennem.
-Helló srácok!
-Helló Ness'-szólt Audry
-Esme...-szólt Carl,kifejezeten nem szeretem ezt a nevet igen tudom a nagyit is igy hivják és a két nagyim kombináciájából lett
a 'Reneesme' de az Esme nem valt rám.
-Mi a szitú ki csaj?Jösz ma szörfözni?-ajánlota fel hatalmas nagy reménységel a hangjában Kate.
-La Push ba?-júniusban voltunk ám bár az időt elég hidegnek éreztem a La Push-i uszkálásomhoz... és La Push a kedvenc helyeimhez
tartozott de úgy éreztem ,hogy Jacob nélkül mégsincs sok keresni valóm ott.
-Áhh nem,elutazunk a szüleimel pár napra Minnesota-ba meglátodatni pár ismeröst.-persze kamu volt,semiféle ismerösünk nem elt
Minnesota ban ,az egyetlen külföldi ismerös Renee nagyi volt Jacksonville-ben és oda a napos időjárás miatt nem igazán szeretünk járni.
-Kiscsaaj,te alig tartasz velünk mi mindig hivunk te sosem akarsz eljönni.
-Sajnálom,ti csak mindig akor hivtok amikor már más programom van jobban kellene idözitenietek skacok!
-Nagyon vicces vagy Renee!-szólt gúnyosan Nina.
-Nem látátok véletlenül Sam-et?Nem volt első órán és ma egés nap nem látam!-a hangomban némi aggodalom volt észrevehető
de az aki nem igazán figyelt rám még eszresem vehete ez.
-Sam.. Sam hát,én nem látam őt, már tegnap sem a suliban,biztosan elutazott Utah mert emlitett valami olyasmit hogy az anyúkájábal oda mennek.
Gondolkodni keztem Sam nekem semi olyant nem emlitett,hogy Utah-ba menne az anyúkájába Utah-ba? mit kereshet ő ott?Elég jól ismertem ahoz,
hogy tugyam hogy ő ős idők óta Forks ban élt még az anyáék is mivan Utah ban?Lehet hogy valamit nem akart elmondani..kissé agodni keztem.
-Tegnap sem?
-Nem.
-Mit keres ő Utah-ban?-kérdeztem aggódoan Aarontól.
-Fogalmam nincs Renee,biztos valami dolga volt ott.
-Értem.
Szólot a csengő biólogia órám kövezkezett szóval szetem a lábam,hogy még véletlense kések el órá-ról. De mielött még beléptem volna az ajtón
Aaron már elötem volt.
-Aaron mi van?-némi idegeség volt a hangomban.
-Nem akartam a többiek elött mondani de azt hiszem Sam azért ment Utah-ba mert az édespaja haldoklik!-hirtelen fel eszméltem Sam apja Utah-ba költözött miútán
az anyúkájával elváltak. Haldoklik? Sam..most biztosan kikészül,mostmárt ösze ált a kép,csak az volt még zavaros,hogy ezelött
Sam soha nem emlegete volna,hogy az apja valami halálos beteg,mindig úgy tartota számon hogy Utah-ban él ,boldogan az új családjával és,hogy őt nem érdekli mert elhagyta őt.
-Jajj igen,mesélte hogy ott él a papája?De mien beteg?-kérdeztem kiváncsian.
-Valami állat megharapta,már 3napja szenved és az orvosok egyszerűen nem tudnak rajta segiteni.-hirtelen el akadt a szavam, nem tutam megszólalni
lehet hogy még sápadtam voltam mint általánosan, éreztem hogy azonal térdre rogyok és szörnyet halok ha ez az amire gondolok.A legjobb barátnöm
egy átváltozásnak a része,az apja hamarosan átgof változni vámpirá és megfogja ölni a legjobb barátnömet ,mert az új szülött vámpirok nem tudják kontrolálni
a szomjúkat.Hirtelen eszembe jutot,hogy szólnom kellene Carlise nagyapának hogy utazúnk gyorsan Utah-ba és dericsűk ki mi ez az egész és hogy ki harapta meg
Sam apukáját.
-Kösz Aaron!Most mennem kel,mond hogy nagyon beteg voltam és hazarohantam!
-De Renee'...!
-Kösz Aaron!
Ráültem a biciklimre és ahogy tutam úgy tekertem a korház fele reméltem ,hogy nagyapa ma ügyeletes,mert neki akartam legelöre szólni.
Pár perc sem kellet és már megis érkeztem a korházhoz,bizos voltam benne hogy Carlise ottvan mert a fekete kocsija viritot a parkóloban,egyenesen az
irodája felé vetem az irányt már ismertek ott szóval nem szolitotak meg hogy szaladok mind akinek ki vették a szemét.Óvatosan bekopogtatam az ajtón
majd benyitotam.
-Nessie! Te meg mit keresel itt?Iskolában kéne lened!-némi meglepödés volt az arcában.
-Nagyapa!Most azonal Utah-ba kel utaznunk!Most!Most!-ha tutam volna sirni abban a percben már krokodil könyeket hulajtotam volna Carlise válán.
-Kicsim?Utah? Miért mi van ott?Mi történt?-a hangjában meglepöséd és törödötség volt.
-Nagyapa... a legjobb barátom apját megharapta valami féle állat és már 3napja szenved,hamarosan átfog változni
és felfaja Sam-et.Soha életembe nem látam ilyen arckifejezést a nagyapám arcán , mindig mosolygos fiatal arca,most hirtelen olyan iedt meglepet és
egyben értelmetlen is volt.
-Egy állat?
-Igen nagyapa!-motyogtam..
-És te ezt honnan tudod?
-Aaron Newton monta, mert tegnap beszélt vele Sam mert én nem voltam suliban vadászni voltam és nem mentem.
-Értelek!Gyere hazaviszlek!
-Oké!-egyeztem bele,de a hangomban még mindig a kétségbeesés határát sugáozta.
-Hozátok viszel?Vagy apához?
-Apád nálunk van,és amúgyis nagyon rég nem voltál már nálunk!Elhanyagolsz mindek Nessie!-kissé szomorúnak tünt ahogy ezt kimonta.
-Ne haragduj nagyapa,de azt sem tudom,hogy hol áll a fejem nagyon sok dolgom akad mostanság,de hamarosan jön a nyári szünet és
akor nagyon sokat leszek itt.
-Remélem is!-mosolygot.
Hamarosan megis érkeztünk Forks egyik legszebb és legnagyobb házához,imádtam itt lenni olyan jó tágas volt minden, és mikor itt voltam
mindig az apú szobájában voltam elfoglalva a külömbözö CD-it halgatva vagy az alaksorban zongoráztam.
-Nicsk kivan itt!-Emmet volt az aki az ajtóban már egy hatalmas mosolyal várt engem.
-Helló Emmet bácsi!
-Szia kölyök!-Emmet volt a legkedvencebb bácsikám,ő mindig mosolygot és mindig lehetet rajta nevetni.Ahogy beléptünk az ajtón a ház
elégé üresnek tünkt,majd nagyapával felmentünk a konyhába ott űltek az asztalnál :Esme nagyi,Rosalie néni,Apa, és Alice néni.
Mint nagyon mosolyogtak rám,csak Alice vágot gyötört képet.Mivel Alice láta a jövöt mindig megviselte egy két dolog,föleg az én sorsomat illetően
soha nem látot engem,nem láta a terveimet a jövömet a gondolataimar,akarhol elveszhetem volna Alice nem látot engem,ezis amolyan képeség volt
mint amit 3napja fedeztünl fel apúval,hogy megtudom fagyasztani az időt.
-Te meg mit keres itt?Tudomásom szerint neked még suliban kéne lenned nem de kisasszony?
-De igen apa de...-de Carlise félbe szakitot.
-Edward,Rose,Alice,Esme....-a sok sárga szempár most csak Carlise-ott nézte.
-Reneesme baratnöjének Samanthának az apja Utah ban él egyedül az illetö űzletember 40év körüli..és allitólag már 3napja szenved
mert valamiféle állat megharapta,tudomásaim szerint egy új szülött vámpir lehet aki nem tudja még kontroélni a szomját,de a kérdés az
ki haraphata meg ezt az ember?miért nem ölte meg?és miért csak átváltoztatni akarta.
-De Carlise!-szólt Edward.
-Képtelenség lenne!Washington Államban rajtunk kivul más vámpir nincs,és evel te is tisztában vagy,képtelenség vagy a Volturi az
de mostmár valami más célal vagy valahonnan egy fiatal vámpir elszabadúlt.Azonal oda kel mennünk.
-Menyünk!-montam hangosan,aztán hirtelen mindeki rám förmedt.
- Mi az?

-Nessie,te nm jöhetsz!Túl veszélyes ez rád nézve!-mikor apa ez kimonta minha szét hasatam volna mérgemben.
-De apa ezt..ezt nem tehetek,a legjobb barátomról van szó,neked ez semit sem jelent?ha én nem leszek ott kitugya mi fog történi
apa nem teheted ezt ott kel lennem!tudok vigyázni magamra és amúgyis te is ott leszel meg nagyapa is!Kérlek apa!
-Nem!Kizárt dolog!Amúgyis Utah elégé messze van,es tudomásaim szerint neked holnapra más dolgodvan!-akkor rájötem hogy anya mindent
elmondott neki,mikor ezt kimonta nem vágott valami megnyúgtató képet.
-Nem érdkele Apa!Én Samel akarok lenni!Nem akarom,hogy baja esen!Apa,Kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek..-éreztem már nem birom a könyörgést de ha nem visznek magúkal akor majd bemászok nagyapa csomagtartójába és ott el leszek amig benem érünk Utah -ba.
-Kicsim,úgy megnyugtatlak ha azt mondom,hogy én hozom el Sam-et és semi de semi bántodása nem esik?-biztam apában,tutam hogy amit ő mond
az mindig úgyvan és tartsa a szavát.
-De...!
-Rendben!-szólt meleg hangon.
-Alice!Kérlek vid haza Renee'-t!
-Oké.máris hozom a kocsit!-szeretem Alice sárga porche-jával száguldozni olyan szabadnak érzed magad benne,nem csoda hogy Alice teljesen
odaig volt érte.
-Vigyázd magadra apa!És hozd visza őt! -majd megöleltem és követem Alicet az udvar fele.



folyt.köv

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése