10 fejezet : A rémálom
Vége volt ennek a sulis napnak is,mivel nem találtam meg Aaront csakúgyan hazakellet bicikliznem abban a nagy sárban amit az eső maga után hagyott.Mig a kerekeket hajtotam hazafele,egész végig Nahuel-en töprengtem,hogy hogy kerülhetett be az iskolába és mit akar igazából tölem,ez a kérdés valahogy nagyon foglalkoztatott elég hosszú ideig tartott mire hazaértem.Gondolkotam,hogy elmondjame Anyáéknak,hogy Nahuel az iskolában járt és ,hogy mit mondot de úgygondoltam halgatok még a végén karantenba zárnak itthon,nehogy valami bajom essen. -Szerbusz kicsim ! -szólt Apa,a hang a nappaliból jött. -Szia Apa!-odamentem és megpusziltam. -Nos , milyen volt a mai napod ?-elöször fontolgatam,hogy elmondom,hogy Nahuel ott járt a suliban de majd meggondoltam magam. -Öhm..jól mind mindig ,csak Sam ma kifejezeten furcsa volt!-a hangomban ezútal aggódalom volt és némi félelem. -Furcsa,hogy érted ezt ?-Apa gyanakvóan meredt rám. -Hát,a haja kocós volt,a szemei karikásak,arca olyan sápadt volt! -Hm.. biztos kétségbe eset azért ami történt az apjával! -Meglehet,de ma elégé furcsán viselkedett. -Majd helyrejön. -Remélem!Apa,felmegyek a szobámba lefekszem azthiszem nagyon fáradt vagyok!-probáltam menekülni a beszélgetésünk elöl. -Oké kicsim,én itt leszek! -Rendben apú! Felmentem a szobámba remélve,hogy kicsit tudok gondolkozni és senki sem zavar.Lefekütem az ágyamba. Majd hirtelen elmélkedni keztem mindenről,Jacobról meg Nahuelről,hogy valyon mit is szólna az én Jacobom ha megtudná,hogy holmi benszülött szerelmes belém,biztosan agyon vágná és ezen kuncogtam egy darabig. Aztán anyira fáradt voltam,hogy észresem vetem menyire hamar álomba szenderültem.Hirtelen egy nagy semmim találtam magam sötétségben,de valahol a messzi távolban valami fény volt látható,elindúltam arra fele nagyon lassan halatam minha nem is mennék ekkor észrevetem ,hogy a fényben egy alak kuporog ott ül,fejét a kezébe temetve és mindha zokogna de pontosan nem tutam kiveni belőle,hogy mitcsinál.Probáltam közeledni felé,megérinteni,hogy emelje fel az arcát és lásam,hogy kiaz még álmaimban is azt reméltem ,hogy Jacob az. Pont mire odaértem volna ,hogy megérintsem hirtelen valaki megfogta a vállam meleg érzés öntöt el hátra fordultam és Jacob volt az, az inge vértöl volt foltos,puskapor szaga volt,és kedves csinos bronz arca voltmint a fahéj.Ott ált velem szemben és az arcomat simogatta.
Pont ez volt az a perc amire már napok óta várok,hogy újra meg újra megérintsen és az a melegség amit ő áraszt ,újra érezhesem a bőrömön.
De ekkor valami fájdalom hasitot belém olyan amiet azelött soha de soha nem éreztem,megfordultam,hogy megnézem nem-e a hátamban lévő férfi csinál valamit,de senki nem volt már ott voszafordultam Jake-hez,hogy megkérdezem,hogy mi ez az érzés de már ő sem volt ott.
Hirtelen nagyon megiedtem,hogy egyedül maratam a sötétségben.Azt vetem észre a messzi távolból,hogy pár fiú közeledik felém hangos kárörvendő kacagásal,sokan lehetett sok más hangot halotam de mind nevetek valamin.
Hirtelen pár fiú melletem termett és sután vigyorogtak rám mig a többiek kárörvendően nevetek.Ekkor hirtelen minha Nahuel jelent volna meg melletem és a fiúk egszere ködé váltak,minha ott sem lettek volna. -Megmentetem az életed! -szólt selymes hangon Nahuel. -Köszönöm,de egyedülis boldogultam volna! -szóltam visza kacéran. -Hát azt nem hiszem!-aztán hangosan nevetni kezdett.Hirtelen magához húzott és mondott valami de már nem értetem meg akar csókolni de akkor hirtelen sikitozva felébretem,csurom viz voltam nyugtatam magam,hogy csak egy rossz álom volt és már vége.Majd viszadöltem az ágyamra és próbátam nem gondolni erre a szőrnyű álomra..
folyt.köv.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése