11 fejezet : Feketeliget!
Kora reggel Anya rontatott be a szobámba a hirel,hogy Aaron felhivta és,hogy ma nem lesz suli valami okból kifolyólag.Anyira álmos voltam,hogy előre felsem fogtam kellet pár perc mire észhez tértem,felkeltem elrendeztem magam és letusoltam. Mivel ma nem volt suli és megoldani a házifeladatokat ebben az órában nem igazán volt kedvem,igyhát gondoltam el látogatok a házunktól pár mérföldre lévő kis ligetbe,amit Anya feketeligetnek nevezet .Gyalog indultam útnak mert nagyon jó idő volt.Tiz-Húsz perc múlva már ottis voltam.Imádtam ezt a helyet, tele volt madarakal,fákal gyönyörű virágokal.Nyitva a szemem,fekszem a földön.A hideg nedves fekete levelek arcomra hullanak.Valószinűleg éjjel eső lehetett.Utána azon gondolkodom,hogy mikor is történt mindaz,hogy Jacob elhagyot ? tegnap,egy évvel,egy órával ezelött? Emlékszem az utolsó mondatra : 'Szeretlek Nessie', emlékszem a távolban lévő többi Quileute fiu vidám nevetésére és a gigantikus fellobanásra,amely olyan éleses vágott belám ,mikor kimonta ,hogy elmegy.Hosszasan,gyötrödve nézem a föllötem csüngő óriási virágokat s egyet felis ismertem : tulipán volt az.Ekkor az avarban lépteket hallotam forgolodni keztem ki lehet az,erölködve vonszoltam magam a smaragzöld fűben.És ekkor megpillantotam egy nagy barna farkast amelynek nagy szemi rám meretek.A hirtelen meglepödötségtöl nem tutam reagálni pár másodpercig ott áltam szemben Jake-el,igen ő volt az.Bármikor megismerném a bundája alapján. Odarohantam hozá és megöleltem. -Jake,Jake te jó ég,anyira örülök neked! -Hogy,hogy kerülsz ide? Nem tudok válaszolni,farkas alakjában volt és ahogy látam semmi ruha nem volt nála, és mesztelenül mégsem álhat elém. -Miért farkas alakban jötél?Jake annyira hiányoztál! Ekkor még jobban keztem szórongatni és ő is egyre jobban simult hozám és a puha szöre megérintete az arcomat. -Meny,változ át ,beszélni akarok veled annyi mondandóm van! Ő csak nézet és nem csinált semmit,bámúlt. -Jake mire vársz még?Kérlek!-hangom mostanra,csakhogynem könyörgő volt,de Jacob még mindig ott ült mozdulatlanúl. -Hátjó,ha ezt akarod,az a fő,hogy ittvagy és egy puszit nyomtam az orrára! Ott ültünk mind ketten,szótlanúl.Jovolt,hogy melletem van de nem emebr alakjában igy nem igazán tutam vele beszélni,és annyi kérdésem lett volna,hogy miért jött visza? nem értetem. Ekkor hirtelen felszököt gondolom ez azt akarta jelenteni,hogy mennie kéne. -Renben Jake,majd látogas meg de lehetöleg emberként!-Jake nyúszitett. -Szeretlek Jacobom!-Jake rám néze majd óvatosan hozám simúlt utána már elis tünt a sürü fák között. Boldog voltam de mégsem annyira mint reméltem,látam Jacobot az én Jacobom de nem emberi alakjában nem tutam vele beszélni,nem tutam elmondani neki Nahuel,hogy mi a célja nem tutam semitsem mondani neki de nagyon remélem,hogy még meglátogat.......
folyt köv.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése